Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
Rövid dublini tartózkodás után visszatért Angliába, s Liverpoolnál szállt partra. Birmingham, Stratford-on-Avon és Oxford meglátogatása után visszatért Londonba. Közben utazott vasúton, s csodálkozott, hogy az új közlekedési eszköz micsoda sebességgel száguld.9 3 Augusztus 16-án innen hajózott Hollandiába. Elégedetten tapasztalta, hogy a tengeri utazást jól viselte.9 4 Hollandiában Rotterdam, Hága és Amszterdam voltak úti állomásai. „Hollandiában gyönyörű szép asszonyok vannak, s ha soká itt laknám, nem menekedhetném meg én nőtül, anyám menytül" - írta szüleinek. Általában meglepte a rend és a tisztaság.9 5 Hollandia után Belgium, ezen belül Antwerpen és Brüsszel következett. A határon a két ország közötti feszültségek miatt némi nehézséggel járt az átkelés, de aztán határozott és udvarias fellépésével csakhamar átjutott. Rövid kirándulást tett a Waterlooi csatatérre is. Innen Louvain és Liege érintésével Aachenbe utazott, ahol egy napot töltött. Innen Köln, Bonn, Mainz, Darmstadt, Strassburg, Mühlhausen érintésével Svájcba utazott. Németországban is figyelemmel kísérte a hazai fejleményeket, s a politikai hírek aggodalomba ejtették. „Szinte félek hazamenni - írta Szemere Györgynek. - Hallgatni vétek, szólni veszedelmes, veszni korán van, ki Codrus [az önfeláldozó athéni király] példáját követné, haszon sükere ha lenne [sic!]."96 Svájcban Baselt, Bernt, Lausanne-t, Genfet, Luzernt és Zürichet látogatta meg. 1837 októberében érkezett meg Bécsbe, s 1838 elején lépett újra magyar földre. Szemere utazása igazi tanulmányút volt. Mindenütt igyekezett kapcsolatot keresni az értelmiséggel, s már Németországban azt tapasztalta, hogy a Magyarországgal rokonszenvezők sem sokat tudnak az országról. Tiedge pld., aki egyébként kedvenc nemzetének nevezte a magyart, megkérdezte tőle: „Vannak még Önöknél rabszolgák?" Pölitz — aki egy 1812-es „friss" munkából ismerte a magyar alkotmányt — kifejtette neki, kár a magyar nyelvet fejleszteni, mert ezzel még jobban elszigetelik magukat Európától. „Ki tanuland magyarul, hogy dolgaikat ismerje?" Szemere aggodalommal tapasztalta, hogy „a magyarországi tótok kiabálása szerint" általános az a vélemény, hogy Magyarországon a latin, német és szlovák nyelvet ki akarják irtani. Volt olyan is azonban, aki örömét fejezte ki a magyar nyelv virágzása felett. „Ragaszkodjanak hozzá, őrizzék a nemzetiséget, ez a legszentebb."97 Megdöbbent, amikor néhány egyetemista, sőt, egy korábban Magyarországon lakó könyvkereskedő megkérdezte tőle: „ugye a magyar a vend meg a tót nyelvvel rokon?" Összességében úgy érezte, „földünk híres, minket rajta átoknak tartanak."9 8 Jellemző apróságként közölte szüleivel, hogy „a külföld nem tudja, s nem tartja a bajuszt magyar bélyegnek." Ót magát nézték már görögnek, lengyelnek, orosznak azért, mert bajusza van, de senki sem nézte őt azért magyarnak, mert bajusza van. „Áldott földünk hírét ismerik, de minket, a népet kevésbé; mindamellett találtam férfiakra, kik külö-93 SzB - Szemere Miklós, London, 1837. aug. 10. Közli Perényi József 22. 94 SzB - szüleihez, Aachen, 1837. aug. 30. MOL Szemere kb. ir. 5. tétel. 95 SzB - szüleihez, Aachen, 1837. aug. 30. MOL Szemere kb. ir. 5. tétel. V ö. SzB - Szemere György, Köln, 1837. aug. 31. Közli Perényi József 49-50. 96 SzB - Szemere György, Köln, 1837. aug. 31. Közli Perényi József 51. 97 SzB - Kölcsey Ferenc, Lipcse, 1836. okt. 20. Közli Csorba Sándor, 1985. 122. 98 SzB - Szemere Miklós, Hála [Halle], 1836. okt. 23. Közli Perényi József 16-17.
