Századok – 2008

KRÓNIKA - Kubinyi András 1929-2007 (Csukovits Enikő) II/530

kulásáról a giesseni egyetem könyvsorozatába. A megrendelt könyv Die Anfänge Ofens címmel 1972-ben jelent Nyugat-Berlinben, a Budapest története késő középkori, második kötete 1973-ban került a könyvesboltok polcaira. A két kötettel közel egy időben jelent meg az a viszonylag rövid tanulmánya is, amely egy újabb, élete végén ismét elővett várostörténeti kutatási irány nyitányát jelentette: a külföldi egyetemekre beiratkozott hallgatók alapján következtetett a magyarországi településhierarchiára (A középkori magyarországi városok hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23. [1971. márc.l 58-78.). Később az egyetemjárás mellé kidolgozott egy egész kritériumrendszert — az úgynevezett centralitási pontrendszert —, amellyel rekonstruálta a városok egymás közti középkori hierarchiáját. 1969-ben a Budapesti Történeti Múzeumban kinevezték a Középkori Osztály vezetőjének, ahol beosztásából adódóan szorosabb kapcsolatba került a középkori régészettel - igaz, ekkor még aligha gondolta, hogy hamarosan a régészet válik kenyéradó munkájává. Az 1960-as évektől megbízott előadóként már tartott órákat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a segédtudományi, majd a középkori magyar történeti tanszéken, az oktatást azonban ekkor csupán mellékfoglalkozásnak tekintette. 1978-ban azonban új korszak kezdődött pályáján: László Gyula felkérésére főállásban a régészeti tanszékre került, ahol élete végéig dolgozott, nyugdíjba vonulása után professor emeritusként. Kubinyi nem volt régész, új szakmáját jórészt kinevezése után, közel ötven évesen sajátította el, ennek ellenére Magyarországon ő alakította ki a középkori régészet oktatását, és lett 1988-ban az újonnan létrehozott Közép- és Koraújkori Régészeti Tanszék alapító tanszékvezetője. Oktatási programja, amely az írott és régészeti források együttes és egységes használatára épült, új színt hozott a régészet tanításába, majd — tanítványain keresztül — művelésébe. A középkori régészet keretében a hallgatók segédtudományi képzést is kaptak, hogy a középkori okleveles forrásokkal is boldoguljanak. Kubinyi 1986-ban lett nagydoktor, 1988-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. Professzorként számos szakdolgozat, doktori disszertáció megszületését segítette témavezetőként, régészekét és történészekét egyaránt. Az 1970-es években felkérték, hogy a 10 kötetes Magyarország története számára írja meg a Jagelló-kort. Hamar egyértelművé vált számára, hogy az összefoglaló nem készíthető el az addigi irodalom alapján, és ezzel új témakör kutatásába fogott. A Jagelló-kor kutatása később kibővült a Hunyadi-korral, így a segédtudományi és várostörténeti profil mellé felzárkózott a politikatörténet is. Első Jagelló-kori munkáit II. Ulászló választási feltételeiről, a királyi tanács 1490. évi működéséről, illetve az 1523. évi Szávaszentdemeter-nagyolaszi török-magyar ütközetről publikálta. A 10 kötetes késő középkori kötete végül nem készült el, Kubinyi kutatásai azonban számos alapvető tanulmányt eredményeztek a Hunyadi- és Jagelló-kor intézmény-, politika- és társadalomtörténetének legkülönbözőbb kérdéseiről: a királyi tanácsról, az udvarról, vagy Mátyás ausztriai kormányzatáról; az 1990-es Mátyás évforduló kapcsán megjelent A Mátyás-kori államszervezet című megkerülhetetlen tanulmánya (in: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula V molnár László. Bp. 1990.) kismonográfia terjedelmű. Pályafutása utol-