Századok – 2008

KRÓNIKA - Kosáry Domokos 1913-2007 (Glatz Ferenc) II/525

jét: a minőség tiszteletét a mások véleményében is, a tehetség és felkészültség tiszteletét az ellenfélben is. 1968 után visszatér a történettudomány nemzetközi fórumaira is. Tanulmányutak Párizsba, Londonba, Németországba (NSZK), az Egyesült Államokba. Ránki György, a magyar történettudomány „külügyminisztere", legszűkebb baráti köréhez tartozik. Konferenciázik, előad. Személyisége érdeklődést vált ki, de inkább csak látogató Európában. A régi idők nagy tanúja. A kiesett harminc év alatt a nemzetközi történész-közélet és maga a történettudomány tematikai, módszertani hangsúlyai behozhatatlanul sokat változtak. 1982-ben az Akadémia tagjává választják. (Andics Erzsébet, Nemes Dezső ellenzésével és jelöltjük mellett, de a Pártközpont támogatásával.) 1986-ban, a rendszer további átalakulásának jeleként tartják számon, hogy Nemes Dezső halála után ő lesz az Akadémia Történettudományi Bizottságának, ill. a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke. 1988. április 4-én megkapja a legmagasabb állami tudományos kitüntetést, az Állami Díj-at. Majd az 1989-90. évi akadémiai rendszerváltáskor „bejutnak" az Akadémiába az 1949 előtti régiek (Benda Kálmán, Váczy Péter, Mályusz Elemér is. Makkai László már 1985 óta akadémikus.) * Az 1990. májusi akadémiai közgyűlésen már az 1989-ben rehabilitáltak, a volt reformszocialisták és az Akadémia 1986-1990 közötti vezetésének támogatásával választják elnökké. Az Akadémia elnökeként fiatalkori integráló- és befogadókészségét és minőségelvűségét bizonyítja. A rendszerváltás korábbi elgondolásait a tudománypolitikában (akadémiai törvény - 1988, művészeti akadémia - 1989) felkarolja, intézményesíti. A politikai indíttatású őrségváltásokat visszatartja. Egyetlen mérce lehet: ki milyen szaktudós. Attól, hogy valaki exponálta magát aktív politikusként is az 1989 előtti rendszerben, lehet még jó kutató. Ne kérjenek maguknak tudománypolitikai szerepet, de dolgozzanak. Elhíresült mondása: „Az Akadémián nem lesz boszorkányüldözés!" A miniszterelnökhöz (Antall József) fűződő személyes barátságát is kihasználta a Magyar Tudományos Akadémia érdekében. Ennek is köszönhető, hogy az - ha a költségvetésben és szervezetben megviselt állapotban is -túlélte a politikai rendszerváltás szükségszerű megrázkódtatásait. Mint az akadémiai „past president"-nek kijáró kutatócsoport vezetője, 1996-ban visszavonul a Történettudományi Intézetbe. Kivonulni készül a világból, Dörgicsére majd Pátyra. Kiteljesíteni és új rendbe szerkeszteni a „történeti bibliográfiát". - De az ekkor már a közéletben nagy tekintélyű, jó megjelenésű professzort nem engedi visszavonulni a közélet. Részben a fiatalkortól belénevelt kötelességtudattól, részben a társaságkereséstől hajtva elvállalja az általa alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnökségét, majd a Magyar Történelmi Társulat elnökségét (1999-2007). Romló fizikai, de töretlen szellemi erejével haláláig betölti e tisztségeket. (A Történelmi Társulatnál az ő kedvéért alapítják a tiszteletbeli elnöki címet 2007-ben.) Elvállalta 2005-ben az 1956. évi forradalom emlékbizottságának elnökségét. A politikai pártküzdelmektől szétzilált magyar közéletben azonban még ő