Századok – 2008

BESZÁMOLÓ - Árpád emlékezete. Az MTA Történettudományi Intézete és az MTA Európa-történeti Munkacsoportja által a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából megrendezett tudományos konferencia. 2007. november 13. (Ism. Weisz Boglárka) II/499

lyek a korabeli Kárpát-medence köznapi viseletének a részét képezték. További kutatást igényel a kapcsolatrendszerjellege és hatása, ami a vizsgált régiók között — a politikai változásoktól részben függetlenül — fennállt. Az előadó kitért arra is, hogy jelenleg a régészet nem rendelkezik olyan kritériumokkal, ami alapján az egyes tárgyak etnikusan jellemzőnek tekinthetők lehetnének. A kora középkori régészeti kutatásban is egyre inkább előtérbe kerül David Leonard Clarke modellje, az egyes kulturális adaptációk és az ahhoz rendelhető csoportok kapcsolatairól. A kulturális jelenségek egésze révén csak a valamikori etnikus egység egy része írható le. Langó Péter úgy véli, hogy a régészeti kutatás jelenleg csak adalékokkal tudja kiegészíteni az egykori határmente múltjának mind teljesebb megismerését. Mende Balázs Gusztáv a honfoglalás korának kutatásába bekapcsolódó új tudományterületet, az archeogenetikát bemutató, Az Árpádok génjei nyomában: az archeogenetika lehetőségei és korlátai a honfoglalás kor kutatásában című előadásában felhívta a figyelmet az archeogenetika nehézségeire és problémáira. A régészettudomány a vizsgálat alapjául szolgáló DNS-t általában csontokból, fogakból nyeri: ez az ásatag DNS azonban negatív tulajdonságokkal is rendelkezik (például: töredezettség, limitált mennyiség, módosult állapot), ami mellett a régész feladatát az emberi „szennyezés" — azaz a mintával érintkezők DNS-ének befolyása — is nehezíti. A mitokondriális DNS segítségével a maternális öröklésmenet, az Y-kromoszóma vizsgálatával a paternális öröklésmenet vizsgálható, az autoszómák pedig a közvetlen vérségi kapcsolatok kimutatására alkalmasak. A modern európai népesség anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-állományának vizsgálata szerint a ma élő európaiak döntő része (mintegy 95 százaléka) hét nagyobb genetikai nyaláb, úgynevezett haplocsoport egyikébe tartozik. Ezek a csoportok, amelyeket jellegzetes báziseltérések határoznak meg, geográfiailag jól meghatározható európai területekre jellemzőek. A honfoglalás kori, 10-11. századi, magyarság 68 mintából álló adatbázisa a haplocsoport-megoszlás alapján heterogén csoportnak tekinthető, melyben az ázsiai elem mintegy 13%-ot tesz ki. Ha azonban a 68-as csoportból kiemelik a hartai temetőben vizsgált 19 mintát, akkor eltérő eredmény születik, hiszen már 32%-os ázsiai eredetháttér mutatható ki. Mindezzel az előadó azt szemléltette, hogy a vizsgálat tárgyául szolgáló különböző adatbázisok ugyanarra a kérdésre eltérő eredménnyel szolgálhatnak. Ráadásul a fenti vizsgálat a múltnak egy pillanatfelvételét rögzíti, vagyis sem az előtte, sem az utána lévő korszakok adatai nem állnak a kutatók rendelkezésére. Ugyanakkor ez a vizsgálat konkrét kérdések megválaszolására lehetőséget teremt, hiszen a hartai temető esetében bizonyítást nyert, hogy a 10. századi úgynevezett kiscsaládi temetkezéseket nem (csak) a vérségi-rokonsági kötelék határozza meg. Mende Balázs Gusztáv előadása végén az archeogenetika preferenciáit, lehetőségeit és feladatait vázolta fel: (1) Y-kromoszómális vizsgálatok, 10. századi apai adatbázis építésére; (2) mitokondriális DNS vizsgálatok: avar és kora Árpád-kori adatbázis létrehozására; (3) temetők, temetőrészek teljes feldolgozása; (4) a minták környezetének feltárása; (5) régészeti környezet részletes feltárása. Alapkérdésként azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy van-e biológiai módszerekkel vizsgálható „magyar" kategória a honfoglalás korában, továbbá azt is, hogy mi a történeti összehasonlítás alapja (család,