Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
ben nem mulasztotta el megnevezni a király meghalt gyermekeit, éppúgy szóba jöhet, mint valamely, a dinasztia tagjainak felsorolására szorítkozó feljegyzés. Az persze, hogy Jakob Unrest híradása vajon önállónak tekinthető-e, vagy Laskai ismeretén alapul, további kérdés. Az előbbi felvetéshez lehetőséget biztosít Szent István bajorországi tisztelete és a középkori bajor-magyar kapcsolatok élénk volta, míg az utóbbi eset mit sem változtat Laskai tudósításának értékén.32 Amellett pedig, hogy Laskainak Ottó hercegre vonatkozóan rendelkezésére állhatott valamely ma már ismeretlen forrás, Koppány és Zala kapcsolatára viszont nem, nehéz lenne hihető érveket kovácsolni. Végezetül a további félreértések és időt rabló viták elkerülése érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy téved Kertész Balázs, amikor arra következtet, hogy „bizonyítottnak" tekintem „egy korai István-életrajz egykori meglétét".3 3 Bizonyítottnak azt tekintem, hogy mind Laskai Osvát, mind a Karthauzi Névtelen munkáinak vitánkban emlegetett részeiben felfedezhetők ma már ismeretlen írott források használatának nyomai. Ez azonban, megítélésem szerint, korántsem jelenti azt, hogy minden egyes olyan információ, amely kettejük munkáiban olvasható, a krónikákból és legendákból viszont hiányzik, korai elveszett forrásokra lenne visszavezethető. A Koppány és Zala kapcsolatára, valamint az Ottó hercegre vonatkozó híradások ellenben olyan hézagmentesen illeszkednek a más forrásaink és azok értelmezése alapján kirajzolódó képhez, hogy ennek magyarázatát kézenfekvő valamiféle, az egykor volt valóságot híven tükröző források használatában keresni. Mivel pedig ezek az információk Szent István életével és korával kapcsolatosak, s mivel történetírásunkban — a Kolon megye mibenlétét firtató kérdéstől függetlenül — megfogalmazódtak egy korai Szent István-életrajz egykori létével számoló elképzelések (melyek minden további vitát kizáró cáfolata mindmáig várat magára), magától értetődik, hogy Laskai és a Karthauzi Zalára vonatkozó, valamint Laskai Ottó herceggel kapcsolatos híreinek eredetét illetően magam is elsősorban erre a forrásra gyanakszom. Nem zárkózom el azonban más megoldástól sem, annak viszont nem látom sem szükségét, sem értelmét, hogy Laskai (és esetleg a Karthauzi Névtelen) Koppány uralmi területét Zalára is kiterjesztő híradásának forrását kutatva egy „csupán feltételezett"34 írott forrással (vagy forrásokkal) szemben egy senki által nem hallott és senki által le nem jegyzett, azaz szintén csupán feltételezett szájhagyományt részesítsek előnyben, mint azt Kertész Balázs teszi. 32 Ezzel kapcsolatban nem érdektelen megjegyezni, hogy Laskai Ottó hercegre vonatkozó híradásának elfogadásától és az abból adódó következtetések levonásától még a Laskai Zalával kapcsolatos tudósításának forrásértékét mereven elutasító Kristó Gyula sem idegenkedett, vö. Kristó Gy.: Szent István király i. m. 120. 33 Kertész JB.: Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen i. m. 480. 34 Uo.
