Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
lajdonítottam volna, amit Kertész feltételez, arra kellett volna magyarázatot találnom, hogy mit keres az „úr" szó a „paraszt" mellett. Ehelyett azonban arra kerestem a választ — s a kérdés lényegét most is ebben látom —, hogy mi okból alkalmazta a Karthauzi Névtelen ezt a szokatlan terminust. Továbbra is úgy vélem, a „paraszt úr" kifejezés hátterében joggal kereshető a iobagio terminus, melyet a Névtelen 'paraszt'-ként fordított, míg azt, hogy a iobagionak nem a maga korában általános '(jobbágy)paraszt' értelméről van szó, az „úr" kifejezésnek a „paraszt" után tételével érzékeltette. Mivel olyan István-legenda, amelyben a király életének ezen epizódját előadó részében a iobagio kifejezés előfordulna, jelenleg nem ismeretes, a krónikák pedig nem említik az epizódot, kézenfekvő a következtetés, hogy egy elveszett vagy lappangó forrást használt a Karthauzi Névtelen ehelyütt. Ebből persze az is következik, hogy ez a forrás nem lehetett a ma ismert István-legendáknál korábbi „őslegenda" eredeti szövege, hanem valamiféle olyan munka ismerete feltételezhető, mely a 12-13. század fordulója körüli évtizedek terminológiáját alkalmazta. Arra vonatkozóan azonban, hogy ez az „őslegenda" valamely az idő tájt aktualizált változata volt-e, vagy egy olyan krónikavariáns, amelybe átemelték Szent István életének ezt az epizódját, nem bocsátkoznék találgatásokba. Ez szükségtelen is lenne, mivel az eddigiek önmagukban is igazolják, hogy a Karthauzi Névtelen valóban használt ma ismeretlen forrást vagy forrásokat, így a Koppány és Zala kapcsolatára vonatkozó híradása sem seperhető le az asztalról. Rátérvén immár a vita Laskait érintő tartalmi elemeire, igazat kell adnom Kertész Balázsnak abban, hogy a Szent István Kisebb legendájában szereplő azon mondat, mely szerint István a legyőzött Koppány népeit és azok utódait az egyház szolgájává tette,1 6 nem szerepel Laskai egyik Szent István-sermójában sem, mégsem gondolnám, hogy a ferences szerzetes forrása ehelyütt kizárólag a Hartvik-legenda lenne. Laskai és Hartvik szövege között ugyanis jelentős különbségek fedezhetők fel. Hartvik előadása szerint István „azok [tudniillik a lázadók — Zs. A.] dolgaiból önnön hasznára semmit meg nem tartott, hanem ... Szent Márton ... nevére monostor építésébe kezdett. Birtokokkal, jövedelmekkel és minden szükséges jóval gazdagította, és a ... leigázottaktól tizedet szedve a püspökségekhez tette hasonlatossá, oly szigorú tized beszolgáltatását róva ki rájuk minden javukból, hogy ha valamelyiküknek történetesen tíz gyermeke született, tizedik magzatát Szent Márton kolostorába kellett adnia".1 7 Hartvik tehát, ellentétben Laskaival, a monostornak adott birtokokról nem mondja, hogy azok a lázadók elkobzott javai lennének (mégha ez, persze, a helyzetből logikailag következik is), Laskai ellenben mitsem tud a tizedfizetési kötelezettségről. Ha a Pannonhalmának adott birtokok eredetét illető különbség Hartvik 16 Legenda minor c. 3. — Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 (a továbbiakban: SRH) II. 395. 17 Legenda Sancti Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta c. 6. — SRH II. 409-410. Az idézett magyar szöveg Kisdi Klára fordítása, 1. Az államalapítás korának írott forrásai. Az előszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerkesztette Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) Szeged 1999. 320-321.
