Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437
5. Ismert egy személy, aki halász volt: Pethke piscator filius Kwnch doliatoris. Róla már fentebb szóltunk.8 8 6. Szintén volt már szó az egyetlen ismert íjkészítőről, aki arcupar és ilus néven is szerepel. Tudjuk róla, hogy kétszer töltött be esküdti címet Újhelyen.8 9 7. Csak kevés kádármesterségre utaló név maradt fenn, ami monokultúrás mezővárosokban egy kicsit meglepő. Ókét a kadar és doliator név mutatja. Összesen négy ilyen nevet viselő személyt találtunk. A két latin névalak a 14. századi Patakról ismert, a többi későbbről való. A kádárok közé számítandó a már említett Matheus Kerekes is, aki nevében bognár, ismert tevékenysége alapján viszont kádár is volt. Az egyszerűség kedvéért ide számítjuk a másik, ilyen nevet viselő polgárt is, a bognár és a kádár mesterség amúgy is nagyon közel állt egymáshoz. Velük együtt tehát összesen 6 kádárunk (és bognárunk) van. Közülük csak egy viselt magisztrátusbeli hivatalt, de két különböző évben is esküdt volt.9 0 8. Kereskedők is megjelennek az anyagban, a magyar calmai—kalmar és a latin institor néven. Ók már valószínűleg kereskedelemből is éltek, ezért kellett megkülönböztetni őket az alkalomszerűen, főként borral kereskedő polgároktól. Négy ilyen nevű személyt ismerünk, akik közül ketten viseltek esküdti címet.9 1 9. Ritka névnek tekinthető a korcsolyás, ami korczolas—korczolyas—kortzolas alakokban szerepel az 1400-as évek elején Szikszón. Egyetlen személy viseli, aki esküdti feladatot is betöltött a mezővárosban. A korcsolyás munkája a boroshordók pincébe való leeresztése és elhelyezése volt.9 2 10. Az egyik leggyakrabban felbukkanó szakma a nevek alapján a kovácsmesterség volt. A leginkább megbízható megnevezésük a latin faber. Emellett különféle magyar névalakok is ismertek: kowacz—kowach—cowacz. A kifejezés azonban nem tévesztendő össze a helynévi eredetű kowachyval, amit nem vettünk fel a listára.9 3 Kérdéses az újhelyi Kowak—kovak dictus Péter 88 L. 48. sz. jegyz. 89 L. 34. sz. jegyz. 90 DL 18 006, DL 51 371, DL 76 896, DF 214 648. — A liszkai Kadar Péter 1475-ben és 1483-ban volt esküdt: DF 264 495, DF 269 671, DF 272 257. 91 DL 16 887, DL 17 631, DL 17 632, DL 17 633, DL 18 005, DL 76 337, DL 76 896. — A jelek szerint a Hegyalján a borkereskedelemben nem hivatásos kereskedők, azaz szőlőtermelő jobbágyok is részt vettek, főleg a középkor végén, vö. Gecsényi Lajos: Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a 15-16. század fordulóján. Agrártörténeti Szemle 14. (1972) 349-351. 92 DL 9452, DL 10 258, DL 70 768. — Szamota István egyértelmű adatokat hoz 1522-ből, illetve 1557-ből arra, hogy ez a szakma valóban létezett: „assedarii seu impositores vinorum, vulgo korcholas" és „essedarii wlgo korcholyasok tenentur vina curribus deponere et in cellaria collocare" (iSzamota /.: Oklevélszótár i. m. 520.). A felvidéki városokkal való élénk borkereskedelem emlékét több tucatnyi levél is őrzi, a korcsolyások tehát nemigen voltak munka nélkül. Ugyanezt a szikszói példát egyébként Bácskai Vera is említi és elfogadja mesterségnévnek (Bácskai V.: Önkormányzat i. m. 18.). 93 Két személy egy-egy névalakja ugyan helynévre utal, de máskor valóban kovácsként említik őket. Mindkettő tolcsvai polgár volt: „Kowach—Kowacz—Kowacyh Benedek" (DF 229261, DF 217 486, DF 229 539.) és „Kowacy-Kowach Lukács" (DF 229 539, DF 229 629.). Őket a pozitív adat miatt kovácsnak vettük, mivel valószínűleg elírásról van szó.
