Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437

egy évvel később pedig Valentinus sartor néven szerepel egy polgár.35 1485-ben a szántói Petrus Warga ugyanazon a napon Petrus suttor (!) néven is feltűnik, egy nappal később pedig szintén Petrus swíor-nak írják.36 1489-ben Liszkán egyetlen oklevélben kétféleképpen szerepel egy személy: Ladislaus suctor (!), il­letve Ladislaus Varga,37 A liszkai Georgius Dyack (1474) 1487-ben Georgius litteratus néven jelenik meg.3 8 1415-ben Újhelyen említik Anthonius phiolator nevét, majd 1420-ban fyolista és Hegedes néven is szerepel.3 9 Nemcsak a foglal­kozásneveknél figyelhető meg ez a gyakorlat, hanem ragadványneveknél is. Tályán 1498-ban említi egy oklevél Benedictus magnus nevét, 1506-ban pedig egyetlen oklevélben szerepel kétféleképpen: Benedictus Nagh, illetve magnus,40 Benedek földije volt Dominicas magnus, aki Dominicus Nagy néven is szere­pelt.41 1514-ben egy bártfai zsellér nevét írja le kétféleképpen a gönci tanács: Anthonius Nayd [!1 vulgo Gross AnthallA2 A fenti példák alapján világos, hogy vizsgálatunk során mind a magyar, mind a latin névalakokat számba kell majd vennünk.4 3 Ahhoz azonban, hogy állást foglalhassunk a foglalkozásnevekkel kapcsolatosan, nem haszontalan, ha megállapítjuk, hogy a teljes névanyagun­kat tekintve megfigyelhető-e a vezetéknevek családnévvé válása. A hegyaljai okleveles anyagban számos adalék található a névöröklési szo­kásokkal kapcsolatosan. Arra azonban mindössze egyetlen konkrét utalást is­merünk, hogy a foglalkozásnevet viselő személy a valóságban milyen szakmát művelt. 1477-ben Kerekes Mátéról tudjuk meg, hogy hordókat készített. Az adat a foglalkozásnév hitelességét mutatja, hiszen a bognár és a kádár nyilván­való módon rokon szakmáknak számítottak.4 4 Néhány több elemű névnél szin­tén a foglalkozást mutatják a nevek. 1342-ben a pataki Andreas sutor filius Chenc bizonyosan varga volt.45 A 15. századból is vannak ilyen példáink. 1485-ből ismerjük a szántói Johannes Fenis faber és Andreas Alczt Thot nevét. Mind­kettőnél elfogadható a kovács-, illetve az ácsmesterség mint foglalkozás, mivel A két név mögött lévő egyetlen személy létezését megerősítheti az is, hogy Ladislaus arcupar 1415-ben esküdt volt, akárcsak Ladislaus Ilus 1420-ban. A névforma egyébként a magyar családnevek szó­tárában az „íjas" címszó alatt nem szerepel, vö. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára 14-17. század. Bp. 1993. 490. 35 DL 18 007. és DL 31 964. 36 DF 215 139. és DF 215 140., illetve DF 215 141. 37 DL 63 870. 38 DF 214 648., DL 31 995. 39 DL 10 412, illetve DL 8826, DL 10 880. 40 DF 269 688, DF 269 696. 41 DF 269 688. (1498) és DF 269 939. (1508) 42 DF 217 381. 43 Szintén ezen az állásponton van Székely György, aki felhívja a figyelmet Varasdon, a közép­kor végén kimutatható vegyes (latin, magyar, német és horvát) nyelvhasználatra. Itt egy-egy sze­mélyre sokszor több különböző nyelven is ugyanazt a mesterségnevet használták (Székely Gy.: Kéz­műves foglalkozások i. m. 208.). Számos hasonló példát hoz erre Kubinyi András is (Kubinyi A.: Családnévadás i. m. 105-107.). 44 DL 18 006, Bándi Zs.: Pálos kolostorok i. m. 713-714. 45 DL 76 678. A 14. században még amúgy is elfogadhatónak tűnik a személynév, mint a foglal­kozás forrása. Sőt, gyakran olyan nevet visel a személy, amely csak közvetett módon származik a fog­lalkozásából. így például egy halász neve 1392-ben Harcha Miklós, 1. Fehértói K.: Megkülönböztető nevek i. m. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents