Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437
mélyek azonosítására, azaz a többször is szereplő polgárok említéseit összegezve, mindenkit csak egyszer vettünk be a listánkba. Meg kell vallani, ez az eljárás hibalehetőséget is hordoz magában, de összességében elfogadhatónak tartjuk.2 8 A fenti oklevelekből 1342 nevet tudunk felhasználni a vizsgálathoz, amelyek összesen 875 polgárt takarnak. A néhány bizonytalan nevet nem vettük fel a listára. Fontos megjegyezni, hogy ezt a névanyagot nem tekinthetjük homogén mintának. Szemmel láthatóan a 14. századi és a későbbi névadási szokások között jelentős különbségek vannak, ezért szükségesnek tartjuk, hogy anyagunkat tagoljuk. Az 1300-as években csak Patakról és Újhelyről rendelkezünk nevekkel.2 9 Ezek a nevek is mutatják, hogy ekkor még egészen más társadalmi struktúrával állunk szemben, mint a késő középkori mezővárosainkban. Főként Patakon, ami ekkor ispáni székhely volt, az oklevelekben sorra bukkannak fel az előkelő rokonsággal bíró lakosok. Hogy csak néhány példát említsünk: 1305-ben Tenkus fia János comes, pataki polgár Gutkeled nembeli rokonairól esik szó. 1322-ben Hilla, Vince pataki bíró özvegye birtokait testvéreire, János comes fiaira hagyja, azzal a feltétellel, hogy a lány kiházasodását 10 márkával segítik majd. Ügyében a szepesi káptalan ad ki oklevelet. 1350-ben a város színe előtt pataki illetőségű nemesi rokonságok pereskednek pataki ingatlanokért, köztük egy udvarházért.30 A példák is jól mutatják, hogy itt még nem arról a mezővárosi népességről van szó, amely bennünket a névadás szempontjából érdekel. Újhely és Patak a század folyamán csaknem végig királyi, illetve királynéi kézben volt, ami biztosította számukra a széleskörű autonómia gyakorlását, a polgárok jelentős része társadalmi létét tekintve valószínűleg még közelebb állhatott a kereskedővárosok lakóihoz, mint a paraszti népességhez. Ezen a helyzeten némileg változtatott Zsigmond 1390. évi döntése, amivel mindkét települést és a királyi várat is Perényi Miklósnak adományozta.3 1 Úgy gondoljuk, hogy ez az évszám elfogadható korszakhatár vizsgálatunk szempontjából is, bár az tény, hogy a nyelv fejlődésében nem következnek be hirtelen fordulatok és hogy bármiféle korszakolás csakis önkényes lehet.3 2 A személynevek 28 Egyes esetekben a személyek vezetékneve, családi kapcsolatai, vagy szőlőbirtokai alapján meglehetősen könnyen megy az azonosítás. Az, hogy itt tulajdonképpen főleg néhányszáz fős kis közösségekről van szó, szintén csökkenti a tévedés lehetőségét. Gondot okoz azonban akkor, ha a kérdéses személynek nincs vezetékneve, és olyan keresztnevet visel, ami túlságosan elterjedt az adott településen. Ezek a, szerencsére alacsony számú, példák főként a 14. századra jellemzőek, mivel később a nevek többsége már két- vagy több elemű. 29 Patak és Újhely korai történetére vonatkozóan 1. Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 35. (1993) 1-57.; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I-IIL, V Bp. 1890-1913.1. 338-340.; Détshy Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár? Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 6 (1988) 177-197.; Csorba Csaba - Fehér József -Hőgye István - Kováts Dániel: Sátoraljaújhely 1261-1986. Sátoraljaújhely 1986. 1-11. 30 Anjou-kori Oklevéltár I-XV, XVII., XXIII-XXVII. Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2007. I. 281. és 730. sz-ok; VI. 441. sz.; A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Pest-Bp. 1872-1931. II. 444^46. 31 Csánki D.: Történelmi földrajz i. m. I. 338., DL 7645. Kiadását 1. Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. X/l. 610-612. 32 A kételemű nevek a 14. század második felétől váltak általánossá, ami szintén elfogadhatóvá teszi az 1390-es dátumot mint határvonalat, vö. Fehértói K.: Megkülönböztető nevek i. m. 29. A név-
