Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437

forrásbázis kialakításánál arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mennyiségű anyagot használjunk fel, de az egyúttal egységes is legyen. Mi a középkori Hegyalja és szűkebb környéke mezővárosait választottuk, több ok miatt is. Az egyik ezek közül az, hogy a szőlőművelés e települések gazdasági-társadalmi és jogi életét hasonlóra formálta. A másik, igen meggyőző érv, hogy e településeken meglehetősen magas a fennmaradt, ilyen típusú források száma, és ez megfelelő nagyságú adattömeget nyújt számunkra a vizsgálathoz. A mezővárosok által kiadott oklevelek közül csak azokat vesszük figyelembe, ahol a tanácstagokat név szerint felsorolják és azokat, ahol egy polgár korábbi hivatalviselésére utalnak az oklevélben. Nem használjuk fel ugyanakkor a mezőváros lakóinak nevében, de a tanácstagok megnevezése nélkül kiadott leveleket és okleveleket, illetve azokat sem, ahol ugyan személy szerint fel vannak sorolva az oklevél kiadói, de nincs feltűntetve, hogy viselt-e közülük bárki is valamilyen tanácsbeli hivatalt.2

3 A felhasznált mezővárosi oklevelek, amelyek általában ingatlanforgalommal kapcsolatosak, a következő településekről származnak: Abaújszántó (4 oklevél), Gönc (1), Liszka (12), Mád (1), Patak (29), Szikszó (13), Tálya (10), Tarcal (1), Telkibánya (2), Tolcsva (6), Újhely (53). Összesen tehát 132 mezővárosi kiadványt veszünk fel a listánkra.2

4

Ehhez még hozzáveszünk 8 olyan, közjegyző, plébános, vagy más oklevéladó szerv által kiadott oklevelet, amely szin-23

Ez az oka annak, hogy pl. Gönc hét, Kassa és főként Bártfa városának küldött levele közül csak egyetlenegyet használtunk fel. A többi ugyanis a tanácstagokat nem nevezi meg. 1515-ben pl. mindössze ez áll a Bártfához írt levélen aláírásként: „Judex juratique cives opidi Gwntz" — Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 217 431. A másik esetre jó példa Bodrogkeresztúr 1466. évi öröklevele, amelynek kiadója hat helyi polgár, akiknek nem nevezik meg a titulusát, 1. Magyar- Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 16 394. 24

Az oklevelek jelzetei a következők. Abaújszántó: DF 215 139, DF 215 140, DF 271 582. DF 283 257. (= DF 283 258.). Gönc: DF 217 381. Liszka: DL 18 007, DL 31 964, DL 31 995, DL 63 870, DF 214 648, DF 258 868, DF 264 495, DF 264 536, DF 264 539, DF 264 565, DF 269 671, DF 272 257. Mád: DF 271 564. Patak: DL 19 715, DL 42 920, DL 51 371, DL 51 842, DL 51 936, DL 57 232, DL 57 233, DL 68 674, DL 76 235, DL 76 337, DL 76 452, DL 76 478, DL 76 494, DL 76 553, DL 76 584, DL 76 598, DL 76 627, DL 76 664, DL 76 678, DL 76 757, DL 76 896, DL 76 988, DL 77 082, DL 77 244, DL 77 277, DF 219 468, DF 219 478, DF 221 294. Szikszó: DL 9159, DL 9452, DL 10 258, DL 17 342, DL 17 345, DL 17 346, DL 17 347, DL 18 694, DL 70 768, DF 215 070, DF 218 42, DF 270 458, DF 283 260. Tálya: DF 215 141, DF 215 343, DF 217 941, DF 269 688, DF 269 696, DF 269 883, DF 269 936, DF 269 939, DF 283 257. (= DF 283 259.). Tarcal: DL 99 498. Telkibánya: DL 11 976, DL 13 819. Tolcsva: DF 217 486, DF 229 261, DF 229 262, DF 229 381, DF 229 539, DF 229 629. Újhely: DL 4026, DL 4329, DL 4430, DL 4554, DL 5151, DL 5550, DL 5634, DL 6258, DL 6980, DL 7084, DL 7194, DL 7542, DL 7733, DL 7734, DL 8115, DL 8611, DL 8612, DL 8687, DL 8826, DL 10 044, DL 10 294, DL 10 412, DL 10 413, DL 10 871, DL 10 872, DL 10 880, DL 11 888, DL 11 900, DL 11 901, DL 12 029, DL 12 793, DL 14 317, DL 14 453, DL 14 898. (= DL 17 114.), DL 15 141, DL 16 163, DL 17 524, DL 17 631, DL 17 632, DL 17 633, DL 17 750, DL 18 005, DL 18 299, DL 18 590, DL 21 935, DL 35 797, DL 67 367, DF 216 809, DF 217 307, DF 217 474, DF 217 937, DF 233 939. Az oklevelek jelentős részét kitevő újhelyi anyagot csaknem teljes egészében, magyar regeszták formájában közölte Bándi Zsuzsa, 1. Bándi Zsuzsa: Északkelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei (regeszták). Borsodi Levéltári Évkönyv 5. (1985) 557-725. Patak, Tálya és Tolcsva magyarul még publikálatlan kiadványait 1. Gulyás László Szabolcs: Hegyaljai mezővárosok középkori oklevelei (regeszták). Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve 17. (2007) 135-145. A források további jelentős része megjelent az Anjou- és Zsigmond-kori oklevéltár megfelelő köteteiben, valamint a Zichy-okmánytárban. Mi azonban a kiadott okleveleket is kivétel nélkül az eredeti alapján használtuk fel.