Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
német királlyá választása után távollétei idejére (ad absentiam) a Birodalomhoz hasonlóan a Magyar Királyságban is helytartókat nevezett ki. Ez a lépése a magyar elit számára akár különösnek is tűnhetett, hiszen itt az uralkodót helyettesítő helytartó intézménye Zsigmond uralkodása előtt jószerével ismeretlen volt.10 3 O azonban a Magyar Királyságon kívüli dimenziókban is tudott gondolkodni, sőt, elsősorban azt tette. Európában, mindenekelőtt Franciaországban és a Birodalomban, már volt hagyománya az uralkodó által kinevezett vikáriusok intézményének. Ráadásul Zsigmond 1396 és 1411 között maga is bátyjának, Vencelnek a helytartója és általános vikáriusa volt a Birodalom egészére kiterjedő hatósággal. Igaz, ennek a kinevezésnek — elsősorban a választófejedelmek ellenállása miatt — gyakorlati folyománya nemigen volt. Ami Kanizsait illeti: az őt és Garait kinevező oklevél 1414. január 6-án kelt Cremonában,10 4 de Zsigmond már előző év május 25-én azt írja Rozgonyi Simon országbírónak Udinéből, hogy a korábbi tervekkel ellentétben az érsek nem utazik hozzá Németországba, hanem in regno nostro Hungarie per nos nostra in persona deputatus az országban marad.105 A kinevezést követően Kanizsai és Garai az oklevelekben egy ideig együtt szerepelnek helytartókként, 1414. nyarától viszont már csak az érseket említik az iratok, ha az uralkodó vikáriusáról van szó.10 6 Sőt, 1415-ben olyan oklevelekkel is találkozunk, ahol Kanizsai mint vikárius, Garai pedig „csak" mint nádor szerepel.10 7 Garai vikáriusi címének viszonylag gyors eltűnése az oklevelekből10 8 érthető, hiszen ő 1414 közepén elhagyta az országot10 9 és nem is tért vissza egészen 1417-ig.11 0 Kanizsai ekkor még Magyarországon maradt, de másfél év múlva ő is követte a nádort: 1416. január 6-án Zsigmond a szombathelyi tizedszedőhöz,11 1 valamint a soproni harmincadoshoz és a locsmándi decimatorhozí n intézett — egyébként Kaniírott másik cikkében (Mályusz Elemér-. Zsigmond király központosítási törekvései Magyarországon. Történelmi Szemle 3. (1960) 162-192.) a kérdés egyátalán nem merül fel. 103 Zsigmond először IV Habsburg Albert herceget nevezi ki 1402-ben távolléte idejére gubernátorrá, 1. Codex diplomaticus X/4. 140, vö. Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 209, 212. (1-2. sz. jegyz.); Mályusz Elemér-. Az első Habsburg a magyar trónon. Albert király 1438-1439. Aetas 1994: 1. 120. 104 Engel Pál és Süttő Szilárd Eberhardot is helytartónak tekintik, még ha nem is tartozott a kinevezett vikáriusok közé, 1. Süttő Sz. - Engel P.: Beiträge i. m. 33. 105 ZsO IV 641. sz, vö. ZsO III. 687. sz. A Zsigmondkori Oklevéltárban 1413. júl. 25-re datált, Zsigmond nevében Budán kelt nagypecsétes oklevélen (ZsO IV 906. sz.) ugyan a „relatio Nicolai de Gara palatini et vicarii generalis regie maiestatis" jegyzet szerepel, az eredeti példányt megvizsgálva azonban kiderült, hogy az irat helyes kelte: 1414. júl. 25. Bár a dokumentum éppen az évszámnál sérült (in festő beati Jacobi apostoli anno domini millesimo[...]), mivel az oklevél Zsigmond magyar királyságának 28, római királyságának pedig 4. évében kelt, a keresett évszám csak 1414 lehet. Egy másik, sajnos csak említésből ismert, raguzai oklevél 1413. nov. 28-án már állítólag királyi helytartónak címezte Kanizsait (ZsO IV 1339. sz.). 106 A két vikárius közül csak a nádorhoz intézett oklevelek csak 1414. jan-febr-ból ismeretesek. 107 ZsO V 54., 129. sz-ok. 108 Olyan oklevelet, amelyet Garai vikáriusként adott volna ki, egyet sem találtam. 109 1414. szept. 12-én Zsigmond Borbálához írott levele szerint a nádor Zsigmond utasítása értelmében már útnak indult (ZsO IV 2475. sz.), 1414. nov. 19-én pedig Garai már Kölnben van, ahol Zsigmond oklevélének relatora (ZsO IV 2712. sz.). 110 1417. jún. 15-én Budán relator (ZsO VI. 583. sz.). 111 ZsO V 1403. sz. 112 ZsO V 1404. sz.
