Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
sőbbi főkancellárral) töltötte be.87 Bár a kutatás álláspontja nem egységes abban a tekintetben, hogy a zágrábi püspökség területe mennyire feleltethető meg Szlavóniának,8 8 s kérdés az is, hogy szlavón bánok8 9 (vagy éppen a Cilleiek és a Garaiak) mennyire korlátozták a kancellár és családja érdekérvényesítő képességét, bizonyosan mondhatjuk, hogy az 1410-es években Eberhardnak és az Albenieknek döntő szavuk volt Dalmáciában, Horvátországban és Szlavóniában. Nem ennyire egyértelmű, hogy a további délvidéki területek — mint például Bács, Mohács (a pécsi püspökség mezővárosa), Beremend, Gara vagy Diakó (a boszniai püspök székhelye) — keltezési helyként való megjelenése is Eberhard személyéhez köthető, az pedig igencsak kétséges, hogy Esztergomhoz, ahol is a nagypecsét feltűnően sokat keltez, a kancellárnak köze lehetett. Nem magyarázhatjuk Esztergom dominanciáját a nagypecsét kapcsán felmerülő másik személy, Szászi János esetleges befolyásával sem. Még ha feltételeznénk is, hogy az alkancellár valamiféleképpen meghatározhatta a kancellária működési helyét, a kérdésre, hogy az alkancellár a pécsi Aranyos Mária kápolna oltárigazgatói javadalmának (1412-1421), illetve a bácsi (1413-tól, majd 1419-től budai) préposti stallumnak a birtokában90 miért részesítette volna kitüntetett figyelemben Esztergomot, aligha tudnánk választ adni. Esztergom kapcsán az első, aki számításba jöhet, természetesen az érsek: a vizsgált időszakban Kanizsai János, aki nem mellékesen 1411-től birodalmi főkancellár. Bár úgy tűnik, az eredeti tervek szerint 1412 végén Zsigmonddal Nyugat-Európába indult volna,9 1 egészen 1416-ig Magyarországon maradt. De mi köze lehet az esztergomi érseknek, Magyarország prímásának, pápai legátusnak, birodalmi főkancellárnak a magyar királyi nagykancelláriához és a nagypecséthez? Ennél a pontnál merül fel a másik kérdés: tulajdonképpen milyen ügyeket foglalt oklevélbe az uralkodó távollétében a nagykancellária? Ha felidézzük a Szentpétery által felsorolt „ügyköröket" (kegyelmi tények, kormányzati intézkedések, bevallások, igazságszolgáltatási ügyek), meg kell állapítanunk, hogy, bár nem nagy számban, mindenre akad példa. A kérdés csak az: ld adott parancsot mindezen ügyletek oklevélbe foglalására? Kétségtelen, hogy Zsigmond nyugati útja idején vannak ad litteratorium mandatum domini regis és ad litteratoriam commissionern regie maiestatis relatios jegyzettel ellátott függőpecsétes privilégiumok, amelyek általában a „Borbála királyné egyetértésével a prelátusok és 8' Eberhard 1393 óta szebeni prépost is, ami nem meglepő, hiszen a szebeni prépostság „az Árpád-kor óta a királyi kancellária vezetőinek ellátására szolgált" (Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. Bp. 1984. 47.). 88 Mályusz szerint a kettő területileg egybeesett, 1. Mályusz E.\ Zsigmond király i. m. 57. 89 Csupor Pál (1412-1415) és Szántói Lack Dávid (1415-1419), egyben a vránai perjelség kormányzói is. 90 Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban 1354-1526. (Tanulmányok Pécs történetéből 17.) Pécs 2005. 212, 254, 278, 446-447. (Szászira vonatkozó adatok szerepelnek Lukcsics József Uski Jánosról írott cikkében is, 1. Lukcsics József: Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája. Századok 42. (1908) 1-28.). 91 1411. júl. 12-én Zsigmond a pannonhalmi konventet utasítja, hogy halassza el az Antal csornai prépost és a győri káptalan közt a Nagybaráti (Győr m.) birtok miatt folyó perben a határ megállapítását, mert Kanizsai, a mosnostor kegyura Németországba megy (ZsO III. 687. sz.).
