Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
kott formában állítják ki az üggyel kapcsolatos iratokat.) Hajnik Imre egyébként szintén úgy vélte, hogy 1435-ig „a personalis presentia regia alatt valósággal a király által személyesen tartott bíróságot kell érteni", amely „határozott ügykörrel" nem rendelkező, elsősorban felségsértési és hűtlenségi perekben illetékes, s „csak kivételesen működő" bírói fórum volt.45 A leírtak ismeretében tehát úgy gondolom, hogy elemzésünkben a ténylegesen Zsigmond jelenlétéhez köthető personalis presentia bíróságának vizsgálatától eltekinthetünk, az audientiáként működő középpecsét irodájának és a specialis presentianak a működésével viszont mindenképpen foglalkoznunk kell, hiszen ezek voltak jogosultak Zsigmond nevében iratokat kiállítani. Létezik azonban még egy szerv, amelynek tevékenységét nem szabad figyelmen kívül hagynunk: nevezetesen a nagykancellária. A középpecsét és a kancellár bírói pecsétje mellett ugyanis a nagypecsét az, amely alatt királyi okleveleket bocsátottak ki a vizsgált időszakban. A nagykancellária „eredeti rendeltetése szerint a király különböző kegyelmi tényeinek privilegialis vagy patens oklevelekbe foglalására és a kormányzati intézkedéseket tartalmazó rendeleteknek megírására volt hivatva; ezenkívül a király előtt már a XIII. században is történtek bevallások s folytak előtte igazságügyek".46 De volt-e kihatással a nagykancellária tevékenységére Zsigmond német királlyá választása és gyakori külföldi tartózkodása? Láthattuk, hogy a személyes jelenlét elé kerülő esetek kapcsán a bíróság működésének hiányában nemigen kellett okleveleket kiállítania, az unió közös diplomáciai ügyeit pedig — sőt, esetenként a Magyar Királyságot érintő fontos szerződéseket is — a birodalmi kancellária foglalta írásba.4 7 Ráadásul az is kérdés, hogy az éppen Zsigmond uralma alatt mind nagyobb jelentőségre emelkedő titkos kancellária48 nem vett-e el további „ügyköröket" a nagykancelláriától.4 9 Visszatérve az oklevelekhez: az adatokból kirajzolódó, nagyjából folyamatos és rendszeres oklevélkiállítás felveti annak lehetőségét, hogy az adatsorban kimutatható „csúcsidőszakok" tulajdonképpen az törvénynyolcadoknak felelnek meg. A IV Béla uralkodása alatt kialakult gyakorlat, miszerint a kúriában a bíráskodás az ünnep nyolcadik napján kezdődött, a 15. századra jelentősen módosult: ekkor már „a törvénynyolcadok az egyházi oktáváknál sokkal későbbre számíttattak".50 Azt azonban, hogy pontosan mikorra, nem tudjuk. Az octavák 45 Hajnik /.: A király bírósági személyes jelenléte i. m. 12. 46 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 156. 4' Szilágyi L.: A német birodalom és Magyarország i. m. 191-196. 48 Szentpétery /.: Oklevétan i. m. 159. 49 A bírósági szervezet kérdéseinek a kancellária munkájával párhuzamos tárgyalása nem példa nélküli a szakirodalomban: „a bírósági szervezet szempontjából annyira fontos kérdésnek, a kancellária és a kúria sokszoros érintkezésének tisztázása teszi szükségessé, hogy a két ... kancellária állományával behatóbban foglalkozzunk" - írta Bónis György (Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 95.). 5(1 Knauz Nándor: Kortan. Bp. 1876. 228. (innen az idézet); Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899. 209.
