Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Krisztina: Az esztergomi Szent István keresztes konvent hiteleshelyi működése az Árpád-korban II/375
mányozott egyházi testület földjei mellett feküdtek. Mindkét oklevelet az adományozó fél kérésére adták ki. Az első oklevél kiállítása egyszerűbb, bár privilégium formában kelt, a második oklevélben azonban az ünnepélyességnek nagyobb nyomatékot adó arenga is szerepel. A konvent ritkán használt arengát az okleveleiben, az Árpád-korból mindössze kilenc ilyen oklevél maradt ránk. Külön érdekessége az oklevélnek, hogy nem a többi oklevélben megszokott, szinte szóról szóra megegyező emlékezet típusú arengát használja, hanem az anyaszentegyház tulajdonjogának elismerésére hívja fel a figyelmet. A harmadik, birtokátengedésről szóló oklevél 1283. október 18-án kelt, és az egyetlen, a konvent által elkészített végrendeletet tartalmazza. Az oklevél szerint báncsai Beke fia Dénes fia Beke, Bács megyei nemes ifjú, aki Báncsa István, korábbi esztergomi érsek unokaöccse, Esztergom mellett súlyos betegségbe esett, ezért egy embere útján magához hívatta a konvent emberét, hogy végrendelkezzen. A konvent hiteles embere meg is jelent a betegágy mellett, és itt „más jó emberek" (aliis bonis uiris presentibus) jelenlétében meghallgatta a beteg utolsó akaratát, miszerint Bars megyei Priba birtokát az esztergomi érsekségre kívánja hagyni. A birtok az esztergomi érsekség más birtokainak szomszédságában feküdt. Beke azonban betegségéből szerencsésen felgyógyult, így később személyesen is meg tudott jelenni a konvent előtt, hogy az adományt élő szóval is megerősítse, illetve a birtokról szóló, a nyitrai káptalan által kiadott oklevelet átadja az esztergomi káptalan emberének. Az oklevelet a konvent átírta, majd Beke kérésére a birtokátadásról egy másikat állított ki. A kiadvány végén a konvent két tagja Vince custos és Jakab decanus nevét is megemlítik, noha hasonló felsorolás mindössze egyszer, 1250-ben fordult elő.38 A két utóbbi oklevélnél megfigyelhető, hogy az inscriptio megelőzi az intitulatiot, sőt, az 1281. évi oklevélnél keretbe foglalja. Az intitulatioban szerepel mindhárom oklevélnél a konvent magistere és a konvent megnevezése (domus hospitalis sancti regis Stephani de Strigonio), illetve maga a konvent totus conventus megjelöléssel. A birtokátengedő okleveleknél tehát mindig a birtokadományozó jelent meg a konvent előtt. Valószínűleg az oklevélkérőtől függött, hogy mennyire díszes formában állította ki a konvent a kiadványt, a vagyonosabb Szemere nemzetség több pénzért nyilván arengával ellátott, formulás részeiben is kissé rendhagyó, függő pecséttel ellátott szép kiállítású oklevelet kért, míg a valamivel szerényebb viszonyok között élő Jardan fia Peturke egyszerűbb, bár privilégium formájú, függő pecséttel ellátott oklevelet tudott megvásárolni. A konvent az adományozást követő jogi aktusokban is részt vett, 1272-ben a birtokba iktatásban, 1283-ban pedig a birtokjogot bizonyító oklevelek átadásában, illetve átírásában. c) Birtokcsere (concambialis) Összesen hat birtokcserét tartalmazó oklevél maradt ránk. Az első 1270. október 22-én kelt, amikor az Epölön birtokos Mutud fiai és rokonai az eszter-38 MES II. 169-170.
