Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Krisztina: Az esztergomi Szent István keresztes konvent hiteleshelyi működése az Árpád-korban II/375
Tóth Krisztina AZ ESZTERGOMI SZENT ISTVÁN KERESZTES KONVENT HITELESHELYI MŰKÖDÉSE AZ ÁRPÁD-KORBAN Esztergom város mai területén az Árpád-korban számtalan szerzetesrend működött, közülük az egyik legjelentősebb a Szent István keresztes konvent volt, amely sok más tevékenysége mellett fontos hiteleshelyi munkát fejtett ki. A konventet a történetírás sokáig johannita rendháznak tartotta,1 míg Boroviczény Károly György kutatásaiból ki nem derült, hogy az esztergomi Szent István keresztes konvent egy önálló, magyar alapítású ispotályos rend, a stefaniták központja volt.2 Bár Boroviczény teljességre törekvő forrásgyűjtéssel megpróbálta felvázolni a rend történetét és működését, munkája inkább figyelemfelkeltés volt — ahogy ezt ő maga is jelezte —, amely kiindulópontként és útmutatásként szolgál a rend jövendőbeli kutatóinak.3 A Szent István keresztes konventet 1150 körül alapította II. Géza király. Az uralkodó Jeruzsálemben templomot és ispotályt hozott létre Szűz Mária és Szent István tiszteletére, amelynek támogatására jelentős birtokokat adott az itt működő szerzeteseknek az Esztergom melletti Abonyban, ahol ők monostort építettek. Az alapítást III. Sándor pápa jóváhagyta, Manfréd bíboros, apostoli legátus pedig 1169 körül engedélyezte az ágostonos regula használatát az esztergomi rendház és ispotály részére. A rend tekintélye és vagyona a királytól és a világi személyektől kapott adományoknak köszönhetően egyre nőtt, III. Béla például tizenkét hajót és öt falut bocsátott az esztergomi rendház rendelkezésére.4 1187. június 23-án III. Orbán pápa megerősítette a rendet és birtokait, továbbá engedélyezte számára az adómentességet, amelyért évente egy uncia aranyat kellett fizetni a pápa részére.5 Az Árpád-házi uralkodók idején a rend nagy befolyásnak örvendett, ispotályt működtetett, valószínűleg magas rangú egyházi személyeket is vendégül látott, valamint hiteleshelyi tevékenységet is folytatott. A 13. században már több rendházzal rendelkezett, amelyek közül a leg-1 Köztük többek között pl. Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János lovagrend Magyarországon I-n. Bp. 1925-1928. és Knauz Nándor: A jánoslovagok Esztergomban. Magyar Sión 3. (1865) 641-665., 721-744. 2 Boroviczény Károly György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmányok a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről. Orvostörténeti Közlemények 133-140. (1991-1992) 7^8.; Uő: Adattár a stefaniták történetéhez, uo. 155-170. 3 Boroviczény K. Gy.: Cruciferi Sancti Regis Stephani i. m. 8. 4 Monumenta ecclesiae Strigoniensis I—III. Collegit et edidit Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874-1924. (a továbbiakban: MES) I. 133. 5 MES I. 132-134. - A rend számára adott birtokok és adományok meghatározásához további vizsgálatok szükségesek, melyek során mindenképpen figyelembe kell venni majd, hogy a korábbi szakirodalomban gyakran az esztergomi rendháznak tulajdonítottak olyan adományokat, amelyeket a szintén Szent István titulussal rendelkező székesfehérvári johannita konvent kapott.