Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339
amely kétséget kizárólag a szerzetességhez, a bencés rendhez kapcsolná azt. Mindenképpen érdemes a monasterium és a capitulum szavak jelentését áttekinteni. A középkori latinság sokáig nem különböztette meg a szerzetesek és a vita communisban élő világi papok (kanonokok) közösségeit és épületeit. Mindkettőre alkalmazták a monasterium, a claustrum, ritkábban a coenobium vagy egyszerűen az ecclesia megjelöléseket. így hosszú évszázadokon át a káptalanok elkülönítése a bencés apátságoktól pusztán az elnevezés alapján igen nehéz. A monasteriumként jelölt egyházi intézmények tehát nem kizárólag szerzetesi közösségek, hanem gyakran kanonokok lakta káptalanok. A vita communis idején a szerzetesség és a kanonokság életformája is nagyon hasonló volt. A közel azonos életvitelt erősítette, hogy a különböző kanonoki szabályzatok összeállításánál gyakran a bencés regulát vették mérvadónak. A laikus külvilág számára így a szerzetesek és a közös életet élő kanonokok életvitele, a közösség épületei is hasonlónak tűntek, és mindkettőre alkalmasnak tartották a „monostor" megjelölést. A kanonoki közösségekre a capitulum kifejezést először II. Paschalis pápa alkalmazta a 12. század legelején. Ez a gyakorlat Európa szerte általánossá csak a 12-13. század fordulójára vált. A magyarországi latinságban minden gyanún felül álló oklevélben először 1197-ben Imre király említ egy káptalant, a spalatóit, capitulumként. A terminológiai váltás természetesen hosszabb időt igényelt. 1201-ben a zágrábi káptalant még monasterium regis Sancti Stephaninak mondták.12 A kanonokok közösségére pedig a 13. század elején is gyakran alkalmazták a conventus kifejezést. 1214-ben a veszprémi káptalan szinonimaként használta a conventus és a capitulum kifejezéseket. A győri káptalan 1222-ben conventusnak minősítette önmagát, váradi káptalan esetében pedig még 1234-ben is előfordul a conventus megjelölés. Másrészről a bencés apátságok (1212: Pécsvárad és Szekszárd, 1215: Somogyvár), különösen pecsétjeiken (Pannonhalma, Pécsvárad, Szekszárd, Garamszentbenedek, Almád) gyakran titulálják magukat capitulumként.1 3 Hasonló gyakorlat figyelhető meg Lengyelországban is. A Krakkó melletti Tyniec-i bencés apátság 13. században készített pecsétjein önmagát capitulumként nevezi meg.1 4 így a monasterium mellett a conventus szó is jelölhet kanonoki közösséget, viszont a capitulum megjelölést használhatták a bencések is. Önmagában a három kifejezés egyikének az alkalmazása nem elegendő a megjelölt egyházi intézmény pontos azonosításához. Nyilvánvaló például, hogy a pecsétjén szereplő capitulum szó alapján Pannonhalmát nem tekinthetjük káptalannak. A 13. század elejétől egészen a középkor végéig adatolhatóan a monasterium szónak a magyarországi latinságban egy újabb jelentése figyelhető meg. Olyan 12 Koszta László: Székeskáptalanok és kanonokjaik Magyarországon a 12. század elejéig. In: Koszta László: írásbeliség és egyházszervezet. Fejezetek a középkori magyar egyház történetéből. (Capitulum III.) Szeged 2007. 10-11. 13 Példák felsorolását 1. Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról. Levéltári Közlemények 55. (1984) 243-244. (23. sz. jegyz.). 14 S[IGILLUM] CAPITULI S[AN]C[T]I PETRI DE TINCA; S[IGILLUM] CAPITULI ECL/ ESIAE THINC/IENSIS, 1. Zenon Piech: Sredniowieczne pieczecie tynieckie. In: Benedyktyni Tynieccy w Sredniowieczu. Red. Klementyna Zurowska. Krakow 1995. 124-125.
