Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
kásos törvényalkotás. Magától értetődő, hogy a koronázásig Ulászlót nem tekintették szuverén uralkodónak. Ezt igazolja, hogy midőn megérkezett az országba és 1490. július 31-én, Farkashidán aláírásával megerősítette a választási feltételekhez csatolt Korvin-szerződést, ígéretet tett arra, hogy ezt majd a koronázáskor új magyar királyi pecsétjével is megerősíti;10 5 de az is, hogy a koronázásig az országnagyok mintegy társuralkodói maradtak:10 6 koronázási meghívóját például az országnagyok bővebb szöveggel megfogalmazott meghívójához csatolták.10 7 Emellett a választási feltételek elfogadásával arra is kötelezettséget vállalt, hogy az országnagy oknak a koronázásig kibocsátott rendelkezéseit — „amelyet decretum-nak neveznek" — megerősíti.10 8 Az uralkodótól tehát elvárták, hogy a koronázás idején — immáron törvényes királyként — újra rögzítse korábbi ígéreteit. Mindezek után kijelenthetjük, hogy II. Ulászló Fehérvárott kibocsátott egy mára elveszett, 1490. október 1. előtt szentesített10 9 dekrétumot, amely a nemesi társadalom kiváltságait rögzítő korábbi jogforrások (aranybulla) és a választási feltételek (a korona őrzése, a Mátyás és Beatrix által tett jogtalan foglalások felülvizsgálata)11 0 megerősítése mellett aktuális intézkedéseket is tartalmazott Mátyás király 1464. évi koronázási törvénykönyvéhez hasonlóan. Ezek egy része az országnagyok korábbi, úgy tűnik, 1490 júliusában szintén dekrétumba foglalt rendeleteit tartalmazták, amelyek lejárati idejét ugyanakkor frissítették (amnesztia, hatalmaskodások felülvizsgálata), másik része pedig a többfrontos háború előtt álló ország lehető legeredményesebb hadi felkészülését volt hivatott előkészíteni (megyék felosztása, telekkatonaság kiállítása, pünkösdi országgyűlés). II. Ulászló 1492. évi nagy törvénykönyve, amely a Corpus Juris gyűjteményében évszázadokon át első dekrétumaként hagyományozódott, valójában csak a Családi ügy. IV Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években [História Könyvtár -Monográfiák 24.] Bp. 2007. 120-121.). 105 1490. júl. 31.: quas tempore felicis coronacionis nostre sub novo sigillo nostro, quo ut rex Hungarie uti incipiemus, similiter iuxta disposicionem prefatorum dominorum prelatorum et baronum confirmare sub premissa fide pollicemur — DL 19 657. (kiadása: Jajca 76.). 106 Kubinyi A.: A királyi tanács i. m. 71. 107 A király meghívói utalnak is az országnagyok párhuzamos meghívóira: „Ex litteris dominorum prelatorum et baronum huius regni nostri Hungarie vobis cum presentibus exhibendis clare cognoscere potestis ..." (ezen, szintén aug. 11-én és 12-én kelt meghívók nagyrészt fenn is maradtak, jelzeteik felsorolásától itt eltekintek. Nagyszombat esetében a királyi nem, csak az országnagyok által kibocsátott meghívó maradt fenn: DF 276 717., DF 279 752.). 108 1490. júl. 31.: Item quod quidquid domini prelati et barones cum ceteris incolis regni Hungarie pari voto ac communi deliberacione pro libertate et tranquilla quiete atque conservacione eiusdem regni usque tempus coronacionis conceperint, conscripserint et concluserint more ab antiquo consueto et semper observato, quod regni decretum appellatur, teneamur litteris eíTicacibus acceptare, confirmare, roborare, ratificare et approbare, quemadmodum alii reges predecessores nostri ex laudabili et approbata consuetudine regni semper fecerunt, quodque semper observemus et per omnes alios observari faciamus — DL 19 666., CJH I. 478., vö. Kubinyi A.: A királyi tanács i. m. 68., aki helyesen ezt az ígéretet egy koronázási dekrétum elkészítésére vonatkoztatta. 109 Feljebb láthattuk, hogy okt. 1-én az uralkodó egy felszólítási parancsban már szentesített rendelkezésről tesz említést, 1. DL 82 026. 110 Szintén a választási feltételek teljes beemelésére utalhat a király azon, 1491. júl. 25-én, az egyforintos adó újbóli kivetésekor tett mentegetőzése, miszerint „memores quippe sumus promissionis nostre, quam tempore felicis coronacionis fecimus" — DL 82 036., vö. Kubinyi A.: Két sorsdöntő i. m. 40. (A választási feltételek között szerepelt ugyanis a király azon ígérete, hogy többet nem vet ki egyforintos adót: CJH I. 474.)
