Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
nyitották. Bonfini szerint a németek ellen a királyt, Korvin János és Újlaki Lőrinc hercegeket, a lengyelek ellen „túlsó Magyarországra" (ulterior Ungaria) Bátori István országbírót és erdélyi vajdát, míg a törökök ellen Kinizsi Pált, az Alsó-részek főkapitányát jelölték ki fővezérnek.81 Bár Újlaki említése gyanút keltő, hiszen tüntetőleg távolmaradt a koronázástól, jelölése — mintegy megtiszteltetés gyanánt — talán a kormányzó körök nyitása volt a boszniai herceg felé, és Ulászló iránti hűségét volt hivatott előmozdítani. A listáról nyilvánvalóan hiányzik Szapolyai István — talán ausztriai főkapitánysága miatt —, akinek helyettese, Darholtz Pál szepesi kapitány viszont ura nevében már régóta ellátta a Szepesség környékének védelmi feladatait.8 2 (Szapolyait Magyarországra történő visszatérése után a király — valamikor 1490-1491 fordulóján — a Felső-részek főkapitányává nevezte ki.8 3 ) Bátorít ez alapján a Tisza-vidéki és persze az erdélyi megyék fővezérének tekinthetjük. Azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy az október elején Északkelet-Magyarországon tartózkodó Gersei Pető János királyi főkapitányi címe pontosan milyen feladatkört takart, csak annyi bizonyos, hogy Ulászló küldte a lengyelektől fenyegetett területre; talán inkább tájékozódásul, vélhetően számottevő sereg nélkül.8 4 Bár nem feladatom most a fehérvári eseményeket követő hadi intézkedések vizsgálata, annyit okvetlenül meg kell jegyeznem, hogy a koronázó városban az uralkodó és a királyi tanács láthatóan megváltoztatta addigi hadi elképzeléseit. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy szeptember közepéig János Albert országból történő kiűzését tekintették elsődleges feladatuknak, hiszen a lengyel herceg számottevő, ráadásul az ország területén állomásozó sereggel rendelkezett, és így komoly veszélyforrást jelentett. Mint az uralkodó Budára való ünnepélyes bevonulása után írta Kassának és Bártfának, testvére már „Szikra János módjára" (instar Iohannis Zykra) — a tudálékos írnok magyarra fordította a cseh jiskra szót; természetesen Jan Jiskráról van szó — erődítményeket emeltet a határon és onnan kívánja pusztítani a népet.85 A király többször is megígérte a két városnak, hogy koronázása után azonnal útra kel védelmükre személyesen, valamennyi bárójával együtt.8 6 Bonfininél viszont azt lát-81 Bonfini IV/X/133. - A novemberi, már idézett követjelentés szerint a király három hadjáratról intézkedett. A németek ellen személyesen vonul fel, a törökök ellen pedig a vajda megy: „Dice ch' el Re de Ungariae et de Boemia fa tri exerciti: l'uno contra el Turco, l'altro contra lo duca Alberto, suo fratello, et l'altro contra Re di Romani, dove andarä personalmente, et contra et Turco andarä lo Vayvoda" (Beatrix oklt. 174-175.). - Bonfini értesülését ez alapján sem kell ugyanakkor kétségbe vonnunk, hiszen a követjelentés, véleményem szerint, tévesen Kinizsi Pált tekintette vajdának. A szöveg ugyanis feljebb a vajdát és Bátori Istvánt két külön személynek tekinti, pl. „lo Vayvoda de Transsilvania et lo Conte Stephano" (uo. 174.). 82 Kubinyi A.: Két sorsdöntő i. m. 35., 52. 83 Horváth Richárd-. A Felső-részek kapitánysága a Mátyás-korban. Századok 137. (2003) 950-951. - A szerző által említett levél szerint Szapolyai kapitányként elfoglalta a Giceiek birtokait, és azt kieszközölte szepesi kapitánya, Darholtz Pál részére. - Darholtz kétszer kapta meg e birtokokat a királytól, először 1490. dec. 8-án (DL 97 806.), másodszor 1491. febr. 27-én (DF 269 677.). 84 1490. okt. 11.: DL 93 614. (a szepesi kapitány levelének címzettje: „Magnifico domino Iohanni Pethew capitaneo generali regie maiestatis"). 85 1490. aug. 12.: DF 215 581. (regeszta: Bártfa 2813. sz.), DF 270 676. 8h Az előző jegyzetben idézett források mellett: 1490. szept. 13.: DF 215 596. (regeszta: Bártfa 2839. sz.), DF 270 679., szept. 16.: DF 215 599. (regeszta: Bártfa 2831. sz.).
