Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
gött nem a források pusztulása húzódik meg. Az oklevelek hátoldalára írott regesí/'aía-jegyzetekből ugyanis — amelyek arra szolgáltak, hogy jelezzék: az adott oklevél kivonatát a királyi könyvek hányadik foliójára jegyezték be — meggyőződhetünk arról, hogy e hónapokban a király még igen ritkán adományozta meg alattvalóit.4 0 A történtek magyarázatát, véleményem szerint, egy október 11-i adománylevél4 1 adja meg, amely egy közhírré tett királyi rendeletre hivatkozik. A forrás minden ízében magán viseli a polgárháborús helyzet jegyeit: a kedvezményezett Bellyei Péter — az oklevelet egyébként relátorként jegyző Bátori István országbíró és erdélyi vajda embere4 2 — megkapta az uralkodótól a Miksához pártolt Kanizsai László Bellyei Tamás nevű familiárisának — saját testvérének4 3 — birtokvagyonát. A birtokok felkérése mögött természetesen a magyar nemesek zavaros időszakokban mindig is megmutatkozó védelmi stratégiája figyelhető meg: a család igyekszik minden politikai oldalon képviseltetni magát, hogy végül a „befutó" pártján álló családtag megmenthesse „eltévelyedett" rokonait. Számunkra most az oklevél narrációja az érdekes, amely Bellyei Tamás hűtlenségéről így ír: „... az elmúlt napokban híveink, országunk főpapjai és bárói egységes tanácsából és akaratából nyilvános rendeletben hirdettettük ki, hogy bármely nemes és más országlakosunk, akik olyan mágnások szolgálatában állnak, akik az elmúlt időszakban országunk szabadságával és békés helyzetével szembehelyezkedtek s ellenünk és méltóságunk ellen fegyverre keltek, e rendeletünk kihirdetésétől számított 25. napig, elhagyva uraik szolgálatát, kötelesek a mi és koronánk hűségére visszatérni, az ezt megtagadók viszont azon nyomban örök hűtlenségbe essenek".4 4 Bellyei Tamás azonban — folytatja az uralkodó — megvetette parancsát, illetve az országnagyok egyetemes intézkedését {universale institutum), és a kijelölt napig nem tért vissza hűségére, sőt, azóta is Kanizsai Lászlónak, a király és az ország ellenségének társaságá-40 A királyi könyvekbe két nov. 19-i adománylevelet még csak a 12-13, egy nov. 28-it a 14, egy dec. 6-án keltet a 15, míg egy dec. 8-ikit a 17. folióra jegyeztek be, 1 DL 19 690-19 691, DL 59 799, DL 37 672, DL 97 806. - Megjegyzem ugyanakkor, hogy érdekes módon egy 1490. szept. 29-én, Budán kelt privilegiális oklevél kivonatát csak 1491-ben másolták be a királyi könyvekbe, a 39. folióra, 1. DL 101 114. (az idézett nov. 19-i oklevelek az elsők, amelyen folió-számot találunk, a farkashidai egyezményen —júl. 31.: DL 19 666. — és egy októberi adománylevélen — DF 261 919. —- csak „regestrata", illetve „regestrata 1490." jegyzet szerepel). 41 1490. okt. 11.: DF 261 919. 42 Bátori-familiárisként említik 1492-ben (DL 94 286.), 1491 és 1493 között somogyi alispán (Borsa Iván: Somogy középkori alispánjai. A Mohács előtti megyei archontológia ügye. Somogy Megye Múltjából 13. [1982J 13-14.), később, 1520-ban, visegrádi várnagy lett (Iván L.: A visegrádi vár i. m. 190.). 43 1520: DL 94 342. 44 licet diebus superioribus de unanimi consilio et voluntate fidelium nostrorum prelatorum et baronum huius regni nostri edicto publico proclamari et publicari fecerimus, ut omnes et singuli nobiles ceterique regnicole nostri, qui in serviciis quorumcunque magnatum, qui scilicet preteritis temporibus libertati et tranquillo statui eiusdem regni nostri se opposuerant atque contra nos et statum nostrum ad arma venerant, occuparentur, infra vigesimum quintum diem diei publicacionis huiusmodi derelictis serviciis dominorum suorum ad prestandam nobis et corone nostre fidelitatem et obedienciam redyre deberent, renittentes autem notam infidelitatis perpetue ipso facto incurrerent — DF 261 919.
