Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
szlavón nemeseket, hogy az 1466. augusztusi megállapodás értelmében fizessék a püspöknek a tizedet.16 5 Hermanfi László első vicebáni időszakának legsajátosabb epizódja mindazonáltal még az előző esztendő késő tavaszán történt. 1467. március 18-án az akkor Budán tartózkodó Osvát püspök április 24-re zsinatot hirdetett egyházmegyéjének papsága számára, ami, tekintve a zágrábi püspökség zilált helyzetét, nem tekinthető váratlan lépésnek.16 6 A zsinatot a püspök politikai elfoglaltságaira hivatkozva május 9-re halasztotta, és a zágrábi klérus ezen a napon össze is gyűlt az egyházmegye székhelyén.16 7 Nem így a püspök, aki a zsinat vezetését helynökére bízta. Távolmaradását magyarázhatnánk azzal, hogy a királynak szüksége volt a szolgálataira, de az, ami a zsinaton történt, egészen más magyarázat után kiált. A zágrábi egyházmegye papsága ugyanis a pápához írt levelében elpanaszolta, hogy a püspök, jóllehet a zsinatot maga hirdette meg, azon valamilyen ürüggyel nem jelent meg, hanem maga helyett a familiárisait küldte „az egész klérus szégyenére és elnyomására". A familiárisok névsora igen tanulságos: Gudovci Péter zágrábi vicarius temporalis, Grebeni Hermanfi László vicebán, Fodorovci Gergely és Kopinci Antal (korábban mindketten Vitovec familiárisai), Bikszádi Péter, Miketinci Jankó, Briga György, Csávái Herman és Szusicai György — megannyi tekintélyes Körös megyei nemes, kiegészülve két Zágráb megyei társukkal. Tevékenységüket azzal kezdték, hogy a Szent István székesegyházban összegyűlt klerikusok szállásait módszeresen kifosztották. Majd, amikor a zsinat résztvevői munkájuk legérzékenyebb részéhez érkeztek, jelesül a papi vétségek leleplezéshez és megbüntetéséhez, aminek laikusok nem lehettek volna tanúi, Hermanfi László és társai a familiárisaikat küldték közéjük, akik a helynök tilalma ellenére is betörtek a székesegyházba, és ott hangosan gúnyolták a papokat. Még durvább incidens történt a zsinat utolsó napján, május 12-én. Reggeli után a papság ismét összegyűlt a székesegyházban, és már be akarták zárni a kapukat, amikor néhányan közülük kérdőre vonták az őket molesztáló laikusokat elrabolt javaik ügyében. Azok, mintha csak erre vártak volna, kardokkal és íjjakkal rontottak a papokra, és még az indulatok lecsillapítására püspöki ornátusban elősiető helynök is csak üggyel-bajjal tudott elmenekülni. Nehéz volna magyarázatot találni az erőszak eme öncélúnak tűnő megnyilvánulására, ha az egyházmegyei papság levelének utolsó szakasza nem adná kezünkbe a megoldás kulcsát. Eszerint ugyanis a püspök megbízottai a helyszínen tíztől negyven forintig terjedő „önkéntes adót" csikartak ki a zsinat résztvevőitől, az ellenszegülőket börtönnel és halállal fenyegetve, a papi tizedeket pedig a püspök számára foglalták le. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi volt az egész akció célja, a lelki és fizikai terror pedig csak a papok „megpuhítását" szolgálta. Osvát püspök nyilván a könnyebb ellenállás irányában, saját papsága 165 Kukuljevic, J.: Jura 209-210. 160 Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae I-XIV Collegit et sumptibus ejusdem civitatis edidit Joannes Baptista Tkalcic. Zagrabiae 1889-1932. (a továbbiakban: Mon. civ. Zagr.) II. 310-312. 167 Uo. 312-317.
