Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
püspök az egyházmegye élén, de vitatott legitimitásuk és a királyi hatalom támogatásának hiánya miatt nem is gondolhattak a birtokok visszaszerzésére és újjászervezésére. Az elhúzódó válságot a szlavón nemesség arra használta ki, hogy, természetesen a saját érdekében, tovább csökkentse a parasztjaira nehezedő egyházi adó súlyát. Ennek eredményeként az adóbehajtás rendszere teljesen összekuszálódott, ami a bevételek csökkenéséhez vezetett. Az 1466-ban beiktatott legitim püspök, Tuz Osvát első dolga ennek megfelelően a tizedbehajtás újjászervezése volt, és törekvésében általában számíthatott Mátyás király támogatására is, aki a vonakodva táborba szálló szlavón nemességgel szemben értékesebb eszközt látott az éppen a tizedekből fenntartott püspöki bandériumban. Mátyás 1466. évi szlavóniai útja során közvetítésével megpróbálta útját állni a későbbi vitáknak. Augusztusban Kőrösön tartózkodott udvarával, ahol megjelent előtte Osvát püspök, illetve a szlavón nemesség egész közösségének nevében, a szlavón nemesek „egyhangú választásából és szükséges felhatalmazásával" egész Szlavóniát képviselvén,9 4 Szentléleki Adeíi Miklós és Grebeni László, a volt ítélőmester: Mikchecz Pál, Herkfi László, Konszkai Péter, Kustyer Mátyás, Bikszádi Péter, Bicskéié László és (Kamarcai) Vitézfi László; jellemző módon hét Körös megyei nemes mellett egy-egy fő Zágráb (Bicskéié László) és Varasd (Herkfi László) megyéből. Meghatamazásukra gyaníthatóan az egy hónappal korábbi jakószerdahelyi gyűlésen került sor. A gyűlésen Osvát püspök felmutatta az elődei által kapott privilégiumokat, és azok alapján kívánta egységes alapra helyezni a tizedszedést. A szlavón követek ezzel szemben taktikusan arra hivatkoztak, hogy gyakorlatban az adóbehajtás sohasem volt egységes, „hanem némely helyen a lovak száma szerint, máshol természetben, számos helyen pedig bécsi dénárokban rótták ki és fizették", tanúbizonyságul pedig a tizedszedők által készített regisztrumokat hozták föl, anélkül, hogy akár egyet is bemutattak volna a királynak. Osvát püspök a regisztrumok hitelét azzal támadta, hogy akkor a tizedeket „nem a zágrábi egyház igazi püspökei, hanem a hatalmas és zsarnok laikusok révén befurakodottak" vetették ki, és az ő regisztrumaik nem állhatnak meg a „szent királyok" privilégiumaival szemben.9 5 A király tanácsával együtt a püspök álláspontját tette magáévá, és a püspökség oklevelei alapján rendelte a tized megfizetését.9 6 Látni fogjuk azonban, hogy ezzel a vita távolról sem jutott nyugvópontra. A körösi gyűlésen már mint dalmát, horvát és szlavón bán vett részt Laki Tuz János, és legkésőbb ekkor találkozott későbbi vicebánjával, Hermanfi Lászlóval. Úgy tűnik azonban, hogy néhány hónapig egyáltalán nem nevezett ki helyetténete önálló tanulmányt igényelne, ismertetésétől ehelyütt eltekintek. A főbb epizódokra 1. Fraknói Vilmos-. A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp. 1895. 147-150., 179-182., 188-194. 94 pro tota communitate nobilium regni nostri Slavonie ex eorundem nobilium dicti regni Slavonie pari voluntate et sufficienti mandato ipsum totum regnum nostrum Slavonie representantes - DF 252 046. 9;> non debent curari registra secundum que non a veris prelatis ipsius ecclesie Zagrabiensis sed ab intrusis a (!) potentibus et tyrannis laycis fuerunt ipse decime dicate et registrate, quin pocius debent privilegia divorum regum in moderacione solucionis decimarum facienda emanate ponderari - uo.