Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
jobbágyai számára; gyanítható mellesleg, hogy az ilyen költöztetések mögött az esetek java részében egyébként is személyes okok álltak.2 4 Igazi ellenfelet egyfelől a tizedjövedelmeket minden eszközzel gyarapítani akaró zágrábi püspök, másfelől a világi nagybirtok jelentett, utóbbi munkaerő-elszívó hatását azonban lehetetlen felmérni. Akárcsak a jobbágyköltözéssel kapcsolatos ügyeket, a birtokvitákat is legtöbbször helyben, közvetítők útján simították el. Ilyen módon egyezett meg Hermanfi László kétszer is a Décsei Rohfiakkal, egyszer-egyszer Kristallóci Ugrinfi Miklóssal,2 5 Kopach Mihály özvegyével,2 6 Tulbertfi Miklóssal,2 7 Gorbonoki Bereck özvegyével,2 8 Kapitánfi Mátyással2 9 és a Lónyaiakkal.3 0 A nyolc esetből csak négyben tudjuk, kiket kértek fel a viszálykodó felek bírának, de a dolog így is roppant tanulságos: kétszer Korotnai János nádori és szlavón ítélőmester, kétszer pedig Gudovci Péter szlavón helyettes ítélőmester volt a fogott bíróság feje. Különösen tanulságos a Décsei Rohfiakkal folytatott határvita, mert itt ugyanazon ügyet több fázison keresztül kísérhetjük figyelemmel. A vita tárgya két birtok, Mihalovc és Zadar, valamint néhány Mogorhoz tartozó erdő, halastó és szántó volt. A döntést először Korotnai János ítélőmesterre bízták, de nem tudjuk, hogy ekkor született-e bármilyen megegyezés. Másodszor, 1471-ben, ismét Korotnait és az általa választandó bírótársakat kérték fel közvetítőnek, azzal, hogy amit az ítélőmester „a bán személyében" dönt, mindkét fél köteles elfogadni. Gyanítható, hogy a döntőbíráskodás ekkor sem vezetett eredményre, mert az ügy ezután megfordult a báni törvényszéken, ahol ítélet is született. Ennek ellenére sok-sok évvel később ismét visszatértek a közvetítőkhöz, ezúttal Csupor Istvánt és Gudovci Péter helyettes ítélőmestert bízva meg a döntéssel. Ok előbb nem tudtak eljönni, majd az újabb határnapon nem tudtak dönteni, a határjárást pedig a rossz idő miatt nem tudták elvégezni; ezen a ponton az ügy szem elől vész, de úgy tűnik, Battyányi Boldizsár is kénytelen volt foglalkozni vele.3 1 Akárcsak a jobbágyköltöztetések esetében, itt sem a sikertelen megállapodás tekinthető tipikusnak. A többi említett esetben ugyanis nincs nyoma annak, hogy a döntőbíráskodás után a konfliktus kiújult volna. Ez magyarázza, hogy nemcsak Hermanfi László, de a többi középbirtokos nemes, sőt főurak is sokkal gyakrabban fordultak ehhez a megoldáshoz, mint a drágább és bizonytalanabb peres úthoz. Csak Hermanfi László tizenegy fogott bírói ítéletnek volt részese,3 2 és ezek elemzése több tanulsággal is szolgál. A könnyebb érthetőség kedvéért az eseteket táblázatba foglaltuk: 24 Természetesen e gondolatmenet helytállósága azon a hipotézisen múlik, hogy az ilyen kölcsönös nyugtatványok hátterében valóban a jobbágyköltöztetés húzódik meg; ez ugyanis expressis verbis csak a Hermanfi László és Bedegei Gáspár megállapodását rögzítő oklevélben szerepel. 25 DL 103 795. 26 DL 107 045. 27 DL 101 001. 28 DL 100 959. 2Í ' Magyar Orszádos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 219 032. 30 DL 101 108. 31 DL 101 060. 32 Helyesebben tíz esetben maradt közreműködésének írásos nyoma. Bár ebben az esetben is teljeskörű anyaggyűjtésre törekedtem, szinte biztos, hogy fog még előkerülni olyan oklevél, amely elkerülte a figyelmemet.
