Századok – 2008
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Eötvös József öt levele 1849-ből és 1864-ből I/205
Szalayt arra kérte, szerezzen az ő és a vele együtt kimenekült Trefort Ágoston számára munkát, s a levélben némileg áttételesen felajánlotta publicisztikai jellegű szolgálatait is.4 6 1849-ben pedig a maga publicisztikai eszközeivel kiállt Magyarországjogai mellett).4 7 Az eltérő helyzetmegítélés, s az ebből következő eltérő ténykedés nem érintette kapcsolatukat. „Ha nézeteinkben még'egy kis különbség volt, nekem úgy látszik, az utolsó évek eseményei eltüntették ezt is, s ha visszatérsz — mit Isten mentül elébb adjon —, közelebb fogunk állni vélemény dolgában, mint valaha" - írta Eötvös 1855. február 15-én Szalaynak.4 8 Paradox (vagy inkább nagyon is érthető) módon a független Magyarország diplomatájaként tevékenykedő Szalay 1849 után teljesen visszavonult a politizálástól, s a történeti kutatásnak szentelte életét, míg Eötvös a maga röpirataival folyamatosan próbált meg hatást gyakorolni a Habsburg-birodalom politikájára. Eötvös itthon társadalmi kapcsolatait felhasználva igyekezett segíteni Szalay forrásfeltáró és feldolgozó munkáját.4 9 Szalay haláláról értesülve így írt naplófüzetébe: „Ki egész életét nemzete dicső emlékei feltárásának szentelé, azt a nemzet nem feledheti el."5 0 „Szalayban leghűbb barátomat vesztettem el, kivel 37 éven át jó- és balszerencsémet megosztám" - írta róla 1864. október 12-én Bánó Józsefnek.5 1 Amikor 1864. október 26-án Salzburgban járt, fiatal- és felnőttkori emlékeit felidézve feljegyezte: „Szalay itt halt meg."5 2 Az Akadémián 1865. december 11-én ő tartott róla emlékbeszédet, amelyben hangsúlyosan szólt Szalay szegénységéről - nyilván ezzel is segíteni akarván az árvák számára történő adakozást.5 3 Szalay családja iránti gondoskodása nem merült ki az itt említett segélyakció szervezésében. 1865-ben Falk Miksával akarta lefordíttatni Szalay „Magyarország története" című munkáját.54 Nyilván némi szerepe lehetett abban is, hogy I. Ferenc József az özvegy és az árvák részére nyugdíjat engedélyezett, valamint abban, hogy a Magyar írók Segélyegylete — amelynek Eötvös alelnöke volt — az árvák számára évi 400 forintnyi díjat szavazott meg. Deákkal együtt ő látta el Szalay lányának, Zsófiának a gyámi tisztét is.5 5 46 Közli Nizsalovszky - Lukácsy 16&-169. és Eötvös József, 1976. 210-211. 47 Gergely András: Liberalizmus és nemzet. Eötvös József és a Habsburgok az 1840-es években. Világosság (31.) 1990. 1-8.; Gángó Gábor: Eötvös József írásai az augsburgi Allgemeine Zeitungban. Századok, 1994/3-4. 737-766.; Gángó Gábor: Eötvös József az emigrációban, 1848-1850 (II.) Az élettörténet. Holmi, (IX.) 1997/9. 1279-1294.; Gángó Gábor, 1999. 67-93. 48 Közli Nizsalovszky - Lukácsy 225. és Eötvös József, 1976. 256. 49 Ld. erre pld. 1857. július 20-án Károlyi György grófhoz írott levelét, közli Eötvös József, 1976. 282-283. 50 Eötvös József, 1977. 533. 51 Eötvös József, 1976. 379. 52 Eötvös József, 1977. 590. 53 Közli Eötvös József, 1975. 212-243. A szegénységére való utalást ld. uo. 240-241. A levelezésből és a naplójegyzetekből nyomon követhető, hogy Eötvös nagyon nehezen készült el a beszéddel, három hónapon keresztül dolgozott vele. Eötvös József, 1976. 436, 452, 454.; Eötvös József, 1977. 645. 54 Ld. erre Falk Miksához írott leveleit. Eötvös József, 1976. 389-391, 428, 442, 447, 450, 456-457. A „Geschichte Ungarns" végül Heinrich Wögerer fordításában három kötetben 1866-1873. között jelent meg Pesten Lauffer Vilmos kiadásában. 55 Nizsalovszky - Lukácsy 241. és 245.
