Századok – 2008
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Eötvös József öt levele 1849-ből és 1864-ből I/205
ről Eötvös 17-én táviratban értesítette Horváthot. A történetíró végül 1867. január 19-én érkezett meg Pestre.3 5 3. Szentetornya, 1864. augusztus 5. Eötvös József levele Batthyány Lajos gróf özvegyéhez, Zichy Antónia grófnőhöz: Horváth Mihály történész hazatérésével kapcsolatban Desewfíy Emil grófnak, az Akadémia elnökének közbenjárását tartaná tanácsosnak Szt-Tornyán 5/8 864 Mélyen tisztelt Grófné! Miután nőm közlése által, nézeteit Horváth3 6 barátom iránt megtudtam, hosszasan gondolkoztam e tárgyról, s szóltam másokkal is azon eszközök iránt, melyek által az ohajtott célt elérhetjük; mert szegény barátom hazajöttét nemcsak az Academia érdekében, hanem magamért is régen óhajtóm; mindent meggondolva nekem azonban úgy látszik — s ez másoknak nézete is — hogy ezen ügy nem segíttetnék elé, ha benne az Académia közvetlenül fellép, nemcsak azért, mert a tárgy maga nyilványos discussiora3 7 nemigen alkalmatos, hanem mert az egész intézet, s főképp annak érdemtelen másodelnöke3 8 , azoknál, kik jelenleg kormányoznak, nem sok rokonszenvre számolhat. A legcélszerűbb nézetem szerént az lenne, ha Horváth, hivatkozva előbbi recursusára3 9 , mely nem utasíttatott vissza, újra engedélyért folyamodnék (mert azt hiszem, hogy ily személyes folyamodvány elkerülhetlenül szükséges), s ha miután ez történt, Dessewffy4 0 hivatkozva e folyamodványra, azt a kormánynál támogatná, kiemelve a szükséget, hogy miután Szalay meghalt,4 1 az Academia oly munkást nyerjen, ki történeti emlékeink kiadá-35 Márki Sándor, 1917. 323-327. 36 Horváth Mihály (1809-1878), történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1848-ban kinevezett csanádi püspök, 1849. május l-jétől a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, emigrál, 1867-ben hazatér. 37 Vitára 38 Ti. Eötvös 39 Folyamodványára 40 Dessewffy Emil, gróf (1814-1866), konzervatív politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1855-től haláláig elnöke. Politikai pályáját 1830-ban Szabolcs vármegyében kezdte, 1844-től a Budapesti Híradó szerkesztője, a konzervatív tábor egyik vezetője volt. Fontos szerepet játszott a Konzervatív Párt megalakításában és programjának megírásában. 1848. márciusa után visszavonult, 1848. októberétől több emlékiratban is javaslatokat tett Windisch-Grátz tábornagynak a magyar forradalom felszámolásával kapcsolatban. (Ezek egyikében Batthyány Lajos kivégzését javasolta.) Az 1849. március 4-i olmützi alkotmány kibocsátása után többször is javasolta Magyarország 1848 előtti alkotmányának helyreállítását. 1850 után főleg gazdasági társaságok tagjaként tevékenykedett. 1859-ben ő dolgozta ki az 1860. évi Októberi Diploma alapelveit. Az 1861. évi országgyűlésen Pozsony megye képviselője volt. Halála után 1867. január 28-án Eötvös tartott róla emlékbeszédet. Közli Eötvös József, 1975. 244-261. Születésére ld. Dénes Iván Zoltán: Egy mítosz születése. Lónyay Menyhért visszaemlékezése Dessewffy Emilre. In: Az önrendelkezés érvényessége, Bp., 1988. 169-196. 41 1864. július 17-én Salzburgban. A hír visszhangjára ld. még Deák Ferenc 1864. július 22-én Pusztaszentlászlón kelt levelét Csengery Antalhoz. Közli Deák Ferencz emlékezete. Levelek 1822-1875. Szerk. Váczy János. Bp., 1890. (továbbiakban Deák Ferenc, 1890.) 358-359. és Száz levél Deák Ferenctől. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta Katona Csaba. Bp., 2004. (továbbiakban Katona
