Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
retném, ha mind Eminenciád, mind pedig a Püspöki Kar mérlegelné azt a szörnyű nehéz helyzetet, amelybe Magyarország a vesztett háború következtében jutott, amelyet egy morálisan is súlyosan terhelt fél oldalán a legvégsőkig folytatott. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az összes hatalmak a békerendezést a háború előtti status quo szempontjából ítélték meg, és figyelembe vették, hogy Csehszlovákia, jóllehet győztes állam, és Románia, a németek elleni háborúban szerzett kétségtelen érdemei ellenére, területi veszteséget szenvedtek, míg a trianoni Magyarország három község híján a háború előtti birtokállományát megtartotta."77 Mindszentyt nem nyugtatták meg Gyöngyösi szavai, és személyesen is föl akart lépni a felvidéki magyarság érdekében. 1946. november 29-én beutazási engedélyt kért Csehszlovákiába - ekkor már javában folyt Dél-Szlovákia magyar lakosságának jogtalan deportálása a köztársasági elnök 88/1945. számú rendeletére hivatkozva foganatosították. Előzetes terve szerint hivatalos egyházi ügyeket akart megbeszélni Prága katolikus érsekével, emellett kihallgatást kért Benes elnöktől, akinél a magyarok ügyében szándékozott közbenjárni. Miután kérvényére hosszabb időn át semmilyen választ nem kapott, Jozef Beran prágai érseknek írt. Beran közbenjárására a csehszlovák külügyminisztérium 1946. december 21-én azt a választ adta, csak olyan feltételekkel kaphatja meg a beutazási engedélyt, ha vállalja, hogy kizárólag egyházi ügyeket intéz, és Csehszlovákia belpolitikai lépéseivel kapcsolatosan nem tehet politikai észrevételeket. Mindszenty a Magyar Kurír munkatársának adott interjúban a következően kommentálta a vízum körül kialakult botrányt: „ki akarnak térni az elől, hogy az emberiesség nevében esdő szóval közbenjárhassak a közel 200 ezer főnyi magyar tömb érdekében. Nem akarták, hogy lássam a fegyveres erővel megbontott Csallóközt és a Sziléziában rabszolgasorsra szétszórt, minden emberi jogból, vagyonból, kultúrából, otthonból kifosztott magyarokat, köztük az előrehaladott terhességben, szülési vajúdásban levő, szoptatós anyákat, öregeket, súlyos betegeket és apró gyerekeket..."7 8 A csehszlovák kormány hivatalos álláspontja az volt, hogy nincs semmilyen áttelepítési akció a cseh országrészekbe, az intézkedések a munkaerő mozgósítását célozzák, ami érinti a cseheket és szlovákokat is, így a magyarok sem lehetnek kivételek alóla. „A magyar propaganda és a magyar vezetők a mi belügyinkbe szólnak bele'"7 9 - észrevételezték a magyar közvélemény általános felháborodását. A csehszlovák külügyminisztérium azon a véleményen volt, hogy Mindszenty Józsefnek mint magas egyházi tisztségviselőnek nem kellene belekapcsolódnia a magyar politikai körök által gerjesztett Csehszlovákia-ellenes tevékenységbe. Az okfejtésük az volt, ha megadják a vízumot Mindszentynek, akkor ezt a magyar propaganda győzelemként könyvelhetné el.8 0 Mindszenty kérelmét végül elutasították, mert úgy tekintettek rá, mint a magyar revizionizmus és a Csehszlovákia elleni propaganda egyik hangadójára. A vízum meg-77 EPL, V-700/20. 7-194, 6. dob, 139. p. 78 Mindszenty okmánytár. I. m. II. köt. 98. 79 A csehszlovák külügyminisztérium távirata Frantisek Dastich tábornoknak Budapestre (1946. december 9.). AMZV Tajné Spisy Mad'arsko (Titkos Iratok, Magyarország), 25. dob, 239384/II-9/4. sz. 80 Uo.
