Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
Előző nap Mindszenty kiáltványt intézett a világ közvéleményéhez a párizsi békeszerződésről. A nyilatkozat a békeszerződést aláíró hatalmak szemére vetette, hogy az Atlanti Chartában garantált emberi jogok a magyarok számára nincsenek biztosítva Csehszlovákiában, és annak ellenére, hogy a magyarság századok óta egy tömbben élt, most „őseik földjén lettek földönfutókká és a hitlerista deportálási módszerek áldozataivá. [...] A magyar katolicizmus éppen ezért megdöbbenve tapasztalja, hogy sem a magyar hivatalos kormány felszólalásai, sem a magyar Katolikus Egyház legilletékesebb hangjának tiltakozásai, sem a magyar és külföldi sajtó tárgyilagos tudósításai nem tudják megmozgatni az illetékes nagyhatalmi szerveket, illetve a szövetséges nemzeteket."6 6 A fentiek miatt a párizsi békeszerződést nem tartják sem méltányos, sem helyes döntésnek, nemcsak a kisebbségi magyarok vonatkozásában, de az általános európai érdekek szempontjából sem. Megnyugtatólag csupán az hat számára — írta Mindszenty —, hogy Magyarország visszanyeri szuverenitását. Mindszenty József a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos észrevételeit a magyar politikusokkal is közölte. 1946. október 23-án levelet küldött6 7 Gyöngyösi külügyminiszternek, majd Nagy Ferenc kormányfőnek. Ebben a párizsi szerződést egyértelműen kudarcnak nevezte. Kedvező körülménynek csak azt tekintette, hogy az angolszász hatalmak nem adták engedélyüket ahhoz, hogy a felvidéki magyarságot egyoldalúan kiűzzék őseik földjéről. Mindszenty felhívta Nagy figyelmét, hogy a korábban Csehszlovákiával kötött lakosságcsere-egyezmény nem érvényes, mivel az abban foglaltakat Csehszlovákia nem teljesítette. Csehszlovákia „teljes erővel folytatta a lakosság kínzását, a csehszlovákosítást és a népesség gazdasági kizsákmányolását".6 8 Az egyezményt Mindszenty azért sem ismerte el érvényesnek, mert az abban foglaltakat erkölcstelennek és a természeti törvényekkel ellentétesnek tartotta. Mindszenty a maga és a Püspöki Kar nevében is kérte, hogy a megállapodást Nagy Ferenc miniszterelnök semmisítse meg. Mindszenty nemcsak a magyar politikusoknál igyekezett közbenjárni. A békekonferencia megbízottaihoz a budapesti francia követség révén eljuttatott táviratában is kifogásolta, hogy az illetékes nemzetek képviselői nem szólalhattak fel, hogy az emberi jogok garantálását is mellőzték, s emiatt a párizsi béke csak „szájbéke" lehet. Szemére vetette a békekonferenciának, hogy amíg ők üléseznek „... és aláírnak, a Duna mentéről a Szudéták közé életpusztító nagy hidegben, a borzalmak borzalmával deportálnak, önálló existenciákból szolgákká aljasítanak magyar százezreket, akiknek a világ nemzetei tegnap emberi jogokat ígértek, de a helyi érdekű nemtelen emberüldözés-bizonyára a békeszerződés elitélésével-önkívületben tobzódik az emberi jogok felett. Sem az angol-amerikai, sem a lenini-sztálini elveknek nem felel meg a három és fél millió magyarnak más államokhoz csatolása."6 9 66 Mindszenty okmánytár. I. m. II. köt. 136-137. 67 EPL, V-700/13. 7-277. 6. dob. 5459/1946. sz. 148. o. 68 Uo. 69 Mindszenty okmánytár. I. m. II. köt. 138. 70 Csehszlovákia öt falut igényelt vissza, de a konferencia csak hármat ítélt oda: Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár Csehszlovákiához került, Rajka és Bezenye Magyarországon maradt. 71 Mindszenty J.: Emlékirataim. I. m. 190.
