Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
(Az abszolutizmusról később külön vitakérdés lett, egyik elágazásaként az egész nemzet-vitának.) Molnár véleménye szerint lényegesen új, gyors és nagytársadalmi fordulat (végeredményben forradalom) nélkül polgári nemzet nem is jöhetett létre, sőt még azután is hosszú időnek kellett eltelnie, amíg az igazi politikai egyenlőség kialakult és megszilárdult. A francia példa ismertetése után Molnár rövid összefoglalót igyekezett adni a magyar nemzet kialakulásáról, s a francia fejlődéstől eltérő útjáról. Eszerint a 13-14. századi „nemesi nemzet" keretén belül nálunk a nemesség zömében magyar etnikumú volt, a jobbágyság viszont soknemzetiségű. De nem tudunk arról, hogy „a magyar, szlovák, román és egyéb nemzetiségű jobbágyok között harcok dúltak volna".8 1 Voltak esetek, amikor a szembenálló osztályok együtt harcoltak az idegen hódítók ellen (például Hunyadi János Nándorfehérvárnál). De a közös ideológia nem a nemzettudat volt, hanem a kereszténység. Mohács után bonyolultabb lett a helyzet: együtt kellett harcolni a Habsburgok erőivel a török ellen, ugyanakkor szembeszállni a Habsburgok abszolutisztikus törekvéseivel is. A Habsburg-ellenes harcok alapvetően rendi szabadságharcok voltak, de érintették a jobbágyokat is, akik kezdték átvenni a nemesi nacionalizmus érveit, abban reménykedve, hogy a nemesség vagy egyes főurak által a katonáskodásban egy ideig résztvevő jobbágyok felszabadítására tett ígéretek megvalósulnak. De kiderült, hogy ez a lehetőség legfeljebb kisebb katonáskodó csoportok számára válhatott valóra (lásd a hajdúk kiváltságait), így a hadra fogott, majd a harcok után hazatérő jobbágyok nagy része csalódottan visszavonult, s amikor lehetett, urai ellen fordult. Ezek a harcban részt vett jobbágyok különösen elégedetlen elemei lettek a parasztságnak, közülük sokan a jobbágy-lét és a katonáskodás közötti átmeneti állapotba kerültek s egyre inkább függetlenségre, felszabadításra vártak. Különösen vonatkozott ez a már nemzeti jelszavak jegyében is folyó Rákóczi-szabadságharc utóéletére, s abban is kifejezésre jutott, hogy a csalódott jobbágyok sokáig visszavárták Rákóczit. Ezeket a törekvéseket Molnár elvileg már a polgári nemzetfejlődés irányába mutatónak tekintette. A tömör tanulmány arra is utalt, hogy a „polgári" történészek, sőt sok marxista is a nemzeti érzés szerepét még olyan történelmi jelenségekbe is beleképzeli, amelyek a nemzeteszmétől távol álltak. Nem játszott szerepet a nemzeti érzés akkor, vélte Molnár, amikor a jobbágyparasztok — a nemesség haza-fogalmát mintegy felhasználva — a „haza" nevében felkeltek uraik ellen. Ugyanez áll a primitív társadalmak idegenellenességére is, az ősi idegenellenességnek nincs köze a haza, a többé-kevésbé modern nemzet erős ideológiai-politikai összetartozást és legalábbis formális egyenlőséget feltételező fogalmához. Mindehhez sok újabb gondolatot Molnár a továbbiakban nemigen adott hozzá, ezeket részletezte, alkalmazta egyes korszakokra vagy történelmi helyzetekre. De figyelemre érdemes, hogy mely kérdéseket tartotta kiemelkedő jelentőségűnek. Egyik fontos tanulmányában, melyet 1961 őszén tett közzé Ideológiai kérdések a feudalizmusban címmel8 2 — ez volt egyébként talán az egyet-81 Uo. 582. 82 Molnár Erik: Ideológiai kérdések a feudalizmusban. A nemzeti kérdéshez. A „haza" fogalma a feudalizmus korszakában. Történelmi Szemle, 1961/3. 261-278.
