Századok – 2008

MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465

ték a számukra biztosított lakást (Diósgyőr), de több vállalatnál előfordult, hogy nem tudtak számukra cirill betűs írógépet adni, vagy kevés szolgálati gépkocsi állt rendelkezésükre.4

4

Gerő Ernő Rákosi Mátyáshoz írott 1952. májusi leveléből ugyanakkor más körülményekre is fény derül. A hadiipari tanácsadók személyi adatait és tartózkodási idejét kizárólag a HM tartotta nyilván, a hadiipart felügyelő minisztérium nem. Emiatt előfordult, hogy a tanácsadó itt-tartózkodásának lejárta előtt néhány héttel kérte csak a magyar fél a hosszabbítást. A hadsereg növekvő és bővülő igényei újabb hadiüzemek alapítását tették szükségessé, amelyeknek a felépítését a pártvezetés kizárólag szovjet segítséggel tartotta elképzelhetőnek. Gerő ugyanezen levelében, a sugárhajtásos repülőgépek javításának megszervezése kapcsán jegyezte meg: „Sokat kérünk. Sajnos azonban úgy áll a dolog, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül egyes területeken mozdulni sem tudunk. Például lökhajtásos repülőgépet a mi ipari szakembereink közül nem csak, hogy még senki nem gyártott, de elevenet még csak nem is látott.4

5

Hogyan lehet megkövetelni tőlük ebben az esetben, hogy tervezzék meg a megépítendő nagyjavító és alkatrészgyártó üzemet, amikor fogalmuk sincsen ennek technológiájáról? így kénytelenek vagyunk ehhez a Szovjetuniótól segítséget kérni. Emellett, ha az itthoniak jól-rosszul ki is agyalnák, hogy miként kell az üzemet felépíteni, hogy miféle gépeket kell hozzá beszerezni, vagy gyártani, mindez kétségtelenül rosszabb, drágább és lassúbb volna, mintha a Szovjetuniótól megkapjuk a terveket és a számunkra szükséges tanácsadást."4

6 1952. december elején Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszter vezetésével, K. F. Vaszilcsenko, a HM főtanácsadójának helyettese és Leonyid P Muraskin, a Középgépipari Minisztérium4

7

tanácsadója részvételével 11 északkelet-magyarországi hadiipari üzemet látogattak meg. Az ellenőrző körútról készült jelentés szerint a gyárak döntően szovjet licencek alapján termeltek, „azonban még nem kielégítően tértek át, tanulták meg, vezették be a szovjet technológiát". „Ez a körülmény nagymértékben hozzájárult [ahhozl, hogy sok üzemben magas a selejtszázalék és nem kielégítő a minőség" - vonta le a következtetést a jelentést jegyző honvédelmi miniszter. A látogatás nyomán megfogalmazott javaslatok között a még be sem fejezett sajóbábonyi lőporgyár átalakítása is komolyan felmerült, mert a tüzérségi lőpor gyártása nem a szovjet előírások szerint történt.4

8 44

Feljegyzés Bíró Ferenc elvtársnak a Magyarországon tartózkodó, hadiiparban tevékenykedő tanácsadó elvtársak helyzetéről (1952. április 29.). MOL, XIX-F-6-cc, 13. dob. 45

Gerő nyilvánvalóan túlzott. Az mindenesetre tény, hogy a második világháború alatt és után sem készültek Magyarországon sugárhajtású repülőgépek. Német kooperációban, az 1941. június 6-án megkötött államközi egyezmény alapján, 1942-1944-ben is csak légcsavaros Messerschmitt típusú repülőgépeket (Me-109F és Me-209) gyártottak a Dunai Repülőgépgyár Rt-nél. Részletesen 1. Dombrády Lóránd: A magyar hadigazdaság a második világháború idején. Budapest, Petit Real, 2003. 327-394. 46

MOL, MK-S, 276. f, 65. csop, 195. ő. e, 7. 47

1952 januárjától önálló minisztérium, a Középgépipari Minisztérium felügyelte a hadiipari vállalatokat. 1953 júliusában a hadiipart formálisan integrálták a Kohó- és Gépipari Minisztériumba, de „B"-részleg (KGM/B) néven 1961-ig elkülönített maradt a civil vállalatoktól. 48

Jelentés egyes hadiipari üzemek megtekintéséről (1952. december 9.). MOL, XIX-A-2-ee, 93. dob. A lőszerekbe be lehetett ugyan tölteni ezt a lőport is, de magasabb hőfokot fejlesztett, ami-