Századok – 2008

MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465

dáján elemezzük a tanácsadók tevékenységét, végül összegezzük a tanácsadók magyarországi tartózkodásának és működésének tanulságait. A szovjet tanácsadói rendszer Közép-Kelet-Európában és Magyarországon A szovjet tanácsadói rendszer közép-kelet-európai kiépítéséről pontos képet kaphatunk Albina Noszkova tanulmányából, amelyben a szerző — oroszországi levéltári források alapján — három szakaszra osztotta a folyamatot. Az első tanácsadók az előrenyomuló Vörös Hadsereggel együtt, illetve a harcok lezárulását követően jelentek meg a megszállt országokban 1944/45 fordulóján. Az első periódusban a tanácsadók viszonylag rövid ideig tartózkodtak az adott országban, és egy-egy terület (határőrizet, rendvédelem, belső karhatalom, gazdasági kérdések) problémáival kapcsolatos konzultáció képezte feladatukat. Bulgáriában, Romániában és Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet részlegének keretében végezték munkájukat.7 A második periódus 1949-ben vette kezdetét: ez év nyarától felgyorsult az állandó tanácsadói rendszer kiépítése. A régió országaiban a hadsereg és az államvédelem vezetését mind több szovjet tiszttel és tábornokkal „erősítették meg". A Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériumában 1949 őszén külön osztály állítottak fel a „népi demokratikus országok állambiztonsági szerveinek való segítségnyújtás" céljával, amely koordinálta a tanácsadók munkáját és rendszerezte a tőlük érkező információkat. 1950-5 l-ben pedig tömegesen jelentek meg a tanácsadók a szatelit országok hadseregeiben. „Feladataik közé nem csupán olyan tisztán szakmai kérdések tartoztak, mint a hadsereg felépítése, irányítása, a fegyverkezés, a katonai oktatás, hanem a politikai hangulat ellenőrzése is, különösen a legfelsőbb parancsnoki állományban" - hangsúlyozza Noszkova.8 A harmadik periódusban, 1951-52-ben épült ki a többszintű tanácsadói struktúra a gazdaság területén. Az adott ország kormányának fontosabb miniszterei mellé főtanácsadókat osztottak be. A vezető és egyszerű tanácsadók a minisztériumok különböző főosztályain (részlegein), nagyobb építkezéseken és jelentősebb üzemekben dolgoztak. Ok irányították a tudományos-technikai segítségnyújtási egyezmények alapján érkező további szovjet szakértők munkáját is. A civil tanácsadók küldésének mechanizmusa nem változott az 1940-es évek második feléhez képest: a kérelmező ország hivatalosan Sztálinhoz vagy a szovjet kormányhoz fordult, s a kiküldetésről szóló döntés is a legmagasabb szinten született meg. 1952 májusától külön kormányhatározat szabályozta a tanácsadók feladatkörét: a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata „a népi demokratikus országok hivatalaihoz és üzemeihez kiküldött szovjet tanácsadók és szakértők irányításának megjavításáról", valamint a hozzá kapcsolódó részletes utasítás. A határozat alapján a szovjet (nagy)követségeken gazdasági tanácsosi tisztséget hoztak létre. Ez a tanácsos felügyelte politikailag a civil ta-7 Albina F. Noszkova: Szovjet tanácsadók a kelet-európai országokban: a rendszer megalapozása 1945-1953. Múltunk, 1999/3. sz. 204-208. 8 Uo. 213-214. Idézet helye: 214.