Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421

Váli és Frey ellentéte mérgesedett el. Végül Veress tevékenysége hozott kézzelfogható eredményt, de csak akkor, amikor — az olasz kiugrással párhuzamosan — a britek már láttak benne fantáziát. Az említett „második vonal" létrejötte még Teleki Pál nevéhez fűződött, akit — a szellemileg, politikailag hozzá szorosan kapcsolható Államtudományi Intézet munkatársaival együtt — Váli jól ismert. Telekivel 1941 januárjában, egy belvárosi sétája során találkozott. A miniszterelnök félrehívta őt és érdeklődött, hajlandó volna-e „egy megbízatással" külföldre menni. Kiderült, hogy a második diplomáciai vonalat fedő, a Miniszterelnökségen működő Tájékoztatási Osztály céljainak megfelelő misszióról lenne szó.2

2

Az előkészületek tehát már két évvel Váli 1943. februári kiutazását megelőzően megkezdődtek. A második vonallal kapcsolatos tervek azonban Bárdossy miniszterelnöksége idején háttérbe szorultak, a Tájékoztatási Osztály 1941. július 13-án be is fejezte működését. A magyar kormánynak mégis sikerült áttételes, közvetett kapcsolatot teremteni a britekkel, már jóval Kállay miniszterelnöki kinevezése előtt is, mégpedig Lisszabonon keresztül. Ullein-Reviczky — az általa ismét működtetni kívánt második vonalra támaszkodva — már 1941 nyarán egy diplomáciai manőver, az ún. „kapunyitás" előkészületeivel foglalkozott a Revíziós Liga közreműködésével. Bárdossy miniszterelnök ismerte ezeket a lépéseket, és hallgatólagosan támogatta is azokat. Ősszel a Londonban székelő lengyel emigráns kormány lisszaboni képviselője, Jan Kowalewski2

3

ezredes — aki szoros együttműködésben állt a brit titkosszolgálatokkal — közvetítőként ajánlkozott, amire Bárdossy pozitív választ adott. A „kapunyitás" tehát megtörtént, de ahhoz, mind magyar, mind lengyel részről indokolatlanul nagy reményeket fűztek. A lisszaboni kapcsolatok kezdetben arra irányultak, hogy Magyarország, Olaszország és Románia lehetőleg együttesen lépjenek ki a háborúból, távol tartva ezzel a szovjet befolyást Közép-Európától, de a háború végéhez közeledve ennek nem volt már reális esélye. A Revíziós Liga kezdettől intenzíven kapcsolódott be a béketapogatózások folyamatába, de pontosan nem követhető nyomon, hogy a hivatalos diplomácia és a második vonal kooperációja miképp működött.2

4 Az angolszász kapcsolatok „kényesebb természetű" ügyeivel foglalkozó sajtóosztály vezetőjével, Ullein-Reviczkyvel, Váli — amint visszaemlékezéseiben írta — 1942 nyarán, egy „barátján" keresztül lépett összeköttetésbe. Akkor Ullein-Reviczky korainak ítélte még kiküldését, decemberben viszont már ő maga üzent neki, hogy Kállay engedélyével útnak indulhat. A közben eltelt időt Váli arra használta fel, hogy „felújítsa" személyes kapcsolatait az isztambuli 22

Feljegyzés Váli kihallgatásáról (1951. augusztus 9. ). ÁBTL, 3.1.9., V-85139/5, 78-79. 23

Jan Kowalewski (1892-1965) lengyel katonatiszt, a második világháború előtt katonai attasé Moszkvában, majd Bukarestben. 24

Gellért Andor: A stockholmi színtér. Új Látóhatár (München), 1974/5. sz. 365-366.; Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén: Interjúk egy filmsorozathoz. Budapest, RTV-Minerva-Kossuth, 1982. 44.; Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Századok, 1997/2. sz. 330-332., 348-349.; Tamás András: Délkelet-Európa a diplomáciai törekvések sodrában 1939-1944. I. rész Montréal, „Északi Fény", 1961. 53-54., 64-66. Vö. Jan Stanislaw Ciechanowski: Lt-Col. Jan Kowalewski's Mission in Portugal. In: Intelligence Cooperation bertween Poland and Great Britain during World War II. -The Report of the Anglo-Polish Historical Committee. Ed. Tessa Sterling, Daria Nalecz, Tadeusz Dubicki. Vol. I. London, Vallentine Mitchell, 2005. 518-521.