Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
met, a gyakran már 1941-ben vagy 1942-ben kiállított igazolványt, a helyi tagozat bizonyítását arról, hogy az illető a romániai Országos Magyar Párt (OMP), illetőleg a Magyar Népközösség tagja volt a két világháború között stb. A fent említett „erkölcsi bizonyítványt" is gyakran a tagozatok vagy a helyi rendfenntartási hatóságok állították ki. így például Izsák Henrik kolozsvári lakosnak a Népközösség egyik vezető politikusa, Bartha Ignác igazolta, hogy a Népközösség tagja és „magyar" volt.6 4 Hirschhorn Gézának az OMP gyulafehérvári tagozatának az elnöke igazolta, hogy a „magyar nemzethűség szempontjából kifogástalan magatartást tanúsított", míg Heyman Béla nagyváradi mérnök több igazolást csatolt kéréséhez annak tanúsítására, hogy 1918-1919-ben nem támogatta a proletárdiktatúrát, nemzetőrséget szervezett és egyáltalán: hazafias magatartást mutatott.65 Mindezek az ügycsomók feltehetően úgy kerültek be a Kratochvill hagyatékba, hogy elintézésükre már nem került — nem kerülhetett — sor, mert az 1944. tavaszi fejlemények — vagyis Magyarország megszállása, az észak-erdélyi zsidók gettósítása és deportálása — után már nem voltak aktuálisak. A 75 éves Kratochvill Balatonszepezdről állandó levélkapcsolatban állott az SzHE budapesti ügyintézőivel: Ladó László pénztárnokkal és Vezér Jenővel, akik neki a legújabb fejleményekről mindvégig beszámoltak. A levelek tárgya 1944 nyarán már az Egyesület értékeinek megőrzése volt. A belőlük kiolvasható aggodalomból következtethető, hogy miután Ladó Kratochvillnak még 1944. november 17-én egy felállítást küldött az SzHE anyagi helyzetéről, ugyanő Budapestnek a szovjet és román katonai alakulatok közelgő körbezárása előtt az Egyesület irattárát Kratochvillhoz menekítette.6 6 Az SzHE és Kratochvill megítélése szempontjából nem jelentéktelen az, hogy maga Vezér Jenő is a zsidótörvények hatálya alá esett, kivételezettségi kérelme is fennmaradt a többiek között.6 7 Amikor a korabeli sajtó nagyrésze a zsidók ellen, az úgynevezett „stróman-rendszer" és egyáltalán a zsidóknak a (társadalomban, gazdaságban stb. való) jelenléte ellen izgatott, tiszteletre méltó Kratochvill kitartása Vezér mellett még 1944 nyarán is. Annál is inkább, mert egy (olvashatatlan aláírású) levél őt 1944. július 30-án az ebből adódó veszélyekre figyelmeztette. Ugyanis egy Erdélyi nevű személy a Belügyminisztériumban épp azzal igyekezett akkortájt állítólag az SzHE ellen hangulatot kelteni, hogy az ottani „zsidó virtschaft"-ra panaszkodott.6 8 A közölt források (1. 5., 6. és 8. dokumentum) jelentőségét azonban épp abban látjuk, hogy Kratochvill még 1944 tavaszán és nyarán is a zsidók érdekében beadványokat és leveleket küldött hivatalos helyekre, vagyis abban a periódusban, amikor már nemcsak a társadalomból való kizárásuk volt napirenden, hanem deportálásuk is, ami ellen aktívan nagyon kevesen mertek fellépni. Kratochvillt ugyanakkor aligha vezették elvi megfontolások (pl. a zsidótörvények elítélése erkölcsi alapon), vagy általános humanitárius illetőleg filoszemita eszmék, legalábbis erre mind-64 VeML, XIV 10, 4. dob, 1. egys, 246. t. 65 Uo. 261. t. (Hirschhorn Géza) és 337. t. (Heymann Béla). 66 Uo. 2. dob, 4. egys, 131. és 132. t. 67 Uo. 4. dob, 1. egys, 238. t. 68 Uo. 2. dob, 4. egys, 133. t.