Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
rendelt ki. A honvédelmi vezetés elsősorban a hadianyaggyártásra igénybe vehető, illetve más fontos nyersanyagokat, félgyártmányokat termelő üzemeket (kénsavgyártás, réz-, ezüst-, aranytermelés, cellulózgyártás, sóbányászat, szénbányászat) vette át, melyekhez hasonló, állami kézben levő üzemek az anyaországban is voltak.5 6 Az észak-erdélyi üzemek, vállalatok termelését — az ipar szinte valamennyi területén — a nagyfokú nyersanyaghiány, illetve az eladatlan és felhalmozott árukészlet akadályozta. A katonai közigazgatás időszaka alatt csupán a vas- és fémipar, valamint a szövő- és fonóipar termelése mutatott némileg növekvő tendenciát. „Porból lettünk, de fából élünk" - utal a zetelaki mondás még ma is Székelyföld hagyományosan legfontosabb jövedelmi forrására. Csík, Háromszék és kis részben Udvarhely faipara 1940 őszétől komoly gondokkal küszködött. A tűzi-, faragott-fa-, illetve fűrészáru természetes piacaként továbbra is Románia jöhetett számításba, a jelentősnek mutatkozó anyaországi keresletet a már jelzett szállítási nehézségek miatt ugyanis nem lehetett kielégíteni. A termelési és értékesítési nehézségeket az is fokozta, hogy az egyes faipari vállalatok üzemei, telepei, kitermelő helyei és iparvasutjai a két ország területén megosztottan helyezkedtek el. Ezen akadályok áthidalására a határvonal megfelelő kiigazításától az egyes zónákra korlátozott forgalmi könnyítésekig, s a vámszabadterületek létesítéséig bezárólag számos megoldás adódott, míg végül az október 29-én létrejött magyar-román jegyzékváltás a kompenzációs alapon történő változat mellett döntött. E megállapodás 120 000 tonna székelyföldi tűzifa Romániába való kivitelét, illetve 82 000 tonna tűzifának a román fennhatóság alatt maradt bihari részekből Magyarországra való behozatalát biztosította. Ahogy az október 22-i cukorrépa-egyezmény, úgy a két ország ezen kezdeti megállapodása is nehezen realizálódott. A szállítások a romániai sokkal magasabb tűzifaárak és a közlekedési-technikai nehézségek miatt november végén még nem kezdődtek meg.5 7 A katonai közigazgatás figyelme elsődlegesen a visszatért erdélyi területeknek, különösen a peremvárosoknak tűzifával való ellátására és az erdőgazdaságok megsegítésére irányult. Ennek érdekében számos áruszállítást szervező és elősegítő intézkedést hozott, az erdőkitermelés az általa jóváhagyott ütemterv szerint zajlott, a rendkívüli kitermelési engedélyek megadására viszont még a munka nélkül maradt faipari munkások foglalkoztatása érdekében sem hajlott. A nehéz körülmények között tevékenykedő erdélyi magyar kisiparosság leginkább az anyaországból származó olcsó nyersanyagok behozatalát kívánta. A marosvásárhelyi és Maros-Torda vármegyei kisiparosok helyzetéről egy november táján született összefoglaló jelentésben az alábbiak olvashatók: „A kisiparosok helyzete úgy a megyében, mint a városban a lehető legrosszabb. Mint 56 Bor Jenő ezredes, a HM III. csoportfőnök 2. helyettese jelentése „az erdélyi ipari és munkáshelyzetről (1940. szeptember 11.). HL, HM, 3251. es., Ein. III. Csoportfőnökség, 53339/1940. sz. 57 Werth Henrik vezérezredes a Csáky István külügyminiszterhez eljuttatott 1940. október 10-átiratában javasolta a székelyföldi tűzifakészletek kompenzációs értékesítését, valamint azt, hogy í „visszamaradt tűzifa az állam által felvásároltassék és későbbi szállításra tároltassék". L. A ma gyar-román tárgyalások III. szakosztályának jelentése (1940. november 29.). MOL, K 69, 732. cs. 1940-XI-a-l. dosszié - Románia.
