Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
Külön is kitért a városi üzemekre, melyeknek gazdálkodását, rentábilis működését az e célra felállított bizottságok felügyelték , s amelyek a városi bevételek jelentős részét szolgáltatták. A három év mérlegének megvonásakor Wolff nem kerülhette meg a KKP retorikájában és várospolitikájában is tetten érhető antiszemitizmus kérdését. 0 azonban ezt csupán az önvédelemből fakadó érdekérvényesítésnek tekintette. „A keresztény nemzeti gazdasági rend az egyenlőséget kívánja gazdasági téren" is — mondta —, mert a keresztény érdekek eddig háttérbe szorultak, ezért most kell megteremteni a keresztény és az izraelita polgárság érdekérvényesítési egyenlőségét. Wolff közölte, hogy ő nem a gyűlölet politikáját képviseli, a becsületesen, nyíltan a saját érdekeiért küzdő zsidókat becsüli, velük szemben lojális. A keresztényeknek azonban joguk és kötelességük harcolni a maguk érdekeiért. A társadalomra a destruktív elemek jelentik a veszélyt, akik a szociáldemokraták mögé bűjva, a munkásságot a polgári rend ellen bujtogatják. Miként vont mérleget a kortárs szakember a Keresztény Községi Párt hároméves, abszolút többségben folytatott városvezetői tevékenységéről, amit a sajtó már akkor „városházi keresztény kurzusnak" nevezett? „Evekig nagy többségben, végre szinte teljesen egyedül maradt a budapesti városházán a Keresztény Községi Párt. Amikor akadály nélkül érvényesíthette volna a városházán elveit, nem tudott megszabadulni a forradalmi láz sorsrontó tehetetlenségétől. Megmaradtak a romok, a költségvetés deficites, az üzemek elhanyagoltak, a közgyűlésen gyűlölet, a bizottságokban pártegyoldalúság abszolutizmusa, az egész főváros élete pang, a gazdasági élet senyved. A Keresztény Községi Párt az akkori közhangulatból támadt váratlan sikerével nem tudott átmenni a győzelem után a béke munkájára. Nem vette mérlegre az anyagi és szellemi erőket, amik a fővárosban rendelkezésére állottak." A múltért \wló megtorlás szenvedélyétől nem tudott érvényesülni a jelenért és jövőért való építkezés ésszerűsége.15 8 A sommás kritika kétségtelenül helytálló a politikát illetően, azonban figyelmen kívül hagyja az új vezetés előtt tornyosuló anyagi nehézségeket. A székesfőváros hatékonyabb kommunálpolitikáját, városfejlesztését, nagy volumenű beruházásait a bethleni konszolidáció kibontakozása, a pénzügyi stabilizáció és a beáramló külföldi tőke csak az 1920-as évek közepétől tette lehetővé. 1925-ben azonban a Keresztény Községi Párt elveszítette a törvényhatósági bizottságban addigi abszolút többségét. így az 1920-as évek második felének budapesti kommunálpolitikája már csak a kormányzást továbbra is kézben tartó Wolff-párt és az ellenzék közös, vagy legalábbis egymás ilyen céljait toleráló működése eredményeként volt megvalósítható. Egy dolog azonban nem vonható kétségbe: a Wolff-párt következetesen ragaszkodott a főváros önkormányzatának autonómiájához. A ciklus lejártakor ennek élesen hangot is adtak. Az 1923. december 19-i közgyűlésen Petrovácz Gyula, a KKP szónoka felszólította a polgármestert, tegyen a kormánynak előterjesztést arra, hogy — bár a törvényhatósági bizottság mandátuma lejár — Január elsejével a székesfőváros törvényhatóságának működése törvényen kívüli állapotba ne kerüljön, s hogy január elseje után valamilyen törvényes intézke-158 Hamvas József: i. m. 22-23.
