Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
részt vettek a fajvédők, a keresztényszocialisták és Friedrich is. Az is hamarosan kiderült, hogy a fajvédők által szorgalmazott keresztény ellenzéki szövetség sem életképes. Wolff a keresztényszocialistákat, akik a párt legjobban szervezett csoportját alkották, úgy választotta le az ellenzéki összefogásból, hogy vezérüket, Haller Istvánt megtette a KKP egyik alelnökének. A három alelnök így Csilléry, Ernszt és Haller lett. 1923. november 17-én a törvényhatósági bizottság jubileumi díszközgyűlésén ünnepelték Budapest egyesítésének 50. évfordulóját, amit a keresztény párt utolsó nagy közgyűlési erődemonstrációjának tekinthetünk. Horthy Miklós kormányzó is megjelent a főváros díszközgyűlésén. Az államfő részvételejelezte, hogy 1919. november 16-i beszédéhez képest alapvetően megváltozott a hatalom viszonya az ország fővárosához. A jubiláris közgyűlésen megjelent József főherceg, három Habsburg főhercegnő, Csernoch János hercegprímás, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, a kormány képviseletében pedig Rakovszky Iván belügyminiszter, és Nagy Emil igazságügy-miniszter. Részt vettek az egyházak és felekezetek vezetői is: Lorenzo Schioppa c. érsek, pápai nuncius, Nemes Antal c. püspök, Mészáros János érseki helynök, Némethy Károly református főgondnok (Ravasz László püspök képviseletében), Raffay Sándor evangélikus püspök, Melles Emil görög katolikus apátplébános, Józan Miklós unitárius esperes-lelkész és Hevesi Simon főrabbi. Felvonult szinte az egész tábornoki kar Nagy Pál főparancsnokkal az élen, valamint a közigazgatás főtisztviselői, a tudományos és kulturális élet reprezentánsai. A kormányzó leiratának és a nemzetgyűlés elnöke üdvözlő iratának felolvasása13 7 után a betegeskedő Sipőcz Jenő polgármester helyett Folkusházy Lajos alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, s beszédében a fővárosnak a nemzet életében betöltött történelmi szerepét méltatta. A KKP részéről Wolff helyettese, Csilléry András mondott az 1919. őszi állapotokra emlékeztető beszédet. Horthyt idézve a „zsidó szellemű", „bűnös" Budapestet marasztalta el, amely, úgymond, melegágya volt a forradalmaknak. „Budapest lett a centruma egy ország rontó nemzetközi izgatásnak, ahonnan kiterjesztve csápjait, alkalmassá tették a vidéket is az 1918-iki októberi eseményekre." Az elmúlt sorscsapásokból az a tanulság — vélte Csilléry —, hogy velük szemben csak a keresztény és nemzeti eszme érvényesítése nyújt védelmet. „A mi vezérünk nem Marx, hanem csak a »pesti hegyen« vértanú halált halt Szent Gellért püspök szelleme lehet." S ha a fővárosból indultak ki a forradalmak, innen kellett kiindulnia az ellenforradalomnak is. Csilléry kiemelte a főváros és a vidék megbékélését, ami a nemzeti felemelkedés feltétele. Az 1919 előttihez képest a „miénk az a Budapest, mely nem az ország félelme, hanem büszkesége, melynek iskolái a hazafiság, a keresztény erkölcs és a komoly tudás melegágyai. A miénk a közélet tisztaságnak és a szociális igazságnak Budapestje. És mi, a keresztény községi párt, csak boldogok vagyunk, hogy Isten különös kegyelméből, a mi rendeltetésünkké lett e nehéz küzdelem. Mi egységben dolgozunk nehéz munkánkban, testvéri jobbot nyújtva minden társadalmi osztálynak, mert hitünk 137 Szövegüket közli: Fővárosi Közlöny, 1923. november 23. 2526-2527.
