Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
resztény pártból került ki.92 Ezután Wolff Károly nagy beszédben ismertette a Sipőcz-programban is megfogalmazott céljaikat. 0 is a szellemi, erkölcsi és gazdasági csőd megállapításából indult ki. „Mi a megalakulást a székesfőváros életében határkőnek kívánjuk tekinteni [...] Ma, általános megállapítás, hogy világégés van. Nagy közgazdasági és szociális válságok idejét éljük [...] mert az a szocializmus, amit eddig hirdettek, nem volt igazi szocializmus, mert az a liberalizmus, amit hirdettek, a lelkek bilincsbe verése volt" - hangoztatta Wolff a múltról adott kritikájában. A liberálisok és a szocialisták politikája döntötte romokba a keresztény-nemzeti civilizációt: „itt állnak a szocializmus és marxismus teljes csődjével, mi pedig itt állunk a krisztusi demokráciával, itt állunk a krisztusi igékkel, és vállaljuk a felelősséget, hogy azokat a problémákat, amelyeket Önök (ti. a liberálisok - G. J.) nem tudtak megoldani, mi a krisztusi szeretetjegyében, a kereszténység gondolatával és a nemzeti eszme keretében meg fogjuk oldani."93 Wolff kitért a párttal szembeni egyik legsúlyosabb kifogásra, az antiszemitizmusra is. „Amit mi hirdetünk [...1, az nem antiszemitizmus, mert ez csak egy negatívum, mi azonban pozitív kereszténységet akarunk, mi intézményes biztosítékokat akarunk teremteni az egész társadalmi és politikai életben, hogy az emberi fejlődésnek ez a kilendülése [ti. a forradalmak - G. J.] és természetellenes medrekbe való terelése a jövőben mindenkorra lehetetlen legyen." Pártját a fővárosi ősmagyar lakosság képviselőjének nevezte. „Az ős magyar lakosság követeli azt, hogy képviselői a székesfőváros kormányzásában egyedül a keresztény és magyar faji érdek jegyében dolgozzanak [...] Mikor mi ide bevonultunk a székesfőváros közgyűlési termébe, mint az ős magyar keresztény lakosság képviselői, mi át akarjuk hidalni ezt a szakadékot [ti. „a világváros és vidék lelkivilága" közti szakadékot -G.J.] és meg akarjuk oldani a mi székesfővárosunk szellemi életének válságát. [...] Azt akarjuk, hogy a székesfőváros minden ügyében ne a jöttmentek szava legyen mérvadó."94 Ez a pártprogram azonban tagadhatatlanul zsidóellenes volt, hiszen a Jöttmentnek" nevezett, nem magyarnak tartott izraelita lakosságot kirekesztette. (Wolff arról megfeledkezett, hogy a főváros őslakossága sokkal inkább német anyanyelvű volt, és csak a 19. század második felében vált többségében magyarrá.) A pártvezér ugyanakkor a keresztény kultúra, a keresztény erkölcsök, a keresztény-nemzeti gondolat uralmát hirdette meg. Fellépett az internacionalizmus és az ún. „zsidó tőke", valamint a galíciai idegenek, a Jöttmentek" térhódítása ellen. A gyakorlati teendőkről csak szűkszavúan nyilatkozott, lényegében megismételte a kormánybiztos által mondottakat. Első helyen a főváros tanügyét említette, közvetve utalva arra, hogy az iskolákból távolítják el először a velük egyet nem értő pedagógusokat. A szociálpolitikában és a pénzügyek terén is a keresztény erkölcs érvényesítését követelte, célként jelölve meg egyfelől a tisztviselőkről, a fővárosi munkásságról és az értelmiségről való gondoskodást, másfelől a költségvetés pénzügyi egyensúlyának helyreállítását, a legszigorúbb ta-92 Fővárosi Közlöny, 1920. augusztus 13. 429-430. 93 Uo., 430-431. 94 Uo., 431-432.
