Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3

lamentnek felelős kormány egyetértésével, azok beleegyezése mellett vitte az ügyeket, a külügyminisztert a két országos parlamentből választott delegáció felelősségre vonhatta. Ezáltal az uralkodó minden megőrzött külügyi kompetenciája, Ferenc József minden e téren mutatkozó abszolutista ambíciója ellenére a külügyek beleépültek a dualizmus bonyolult, korlátozottan alkotmányos rendszerébe.6 Maradt azonban olyan terület, amelyben a külügyminisztériumnak, mint hatóságnak a kompetenciája bizonytalanabb és problematikusabb: ez pedig a külügyminiszternek, mint a császári ház miniszterének a helye a modern ál-4amszerkezetben. A külügyminiszter egy személyben a császári ház minisztere, mégpedig nemcsak hivatali titulusa szerint, hanem a valóságban is, sőt, elsősorban az. O a koronához legközelebb álló miniszter, és mint ilyen különleges szerep jut számára. Közvetlenül érintkezhet a császárral, nemcsak az udvari kancellária közvetítésével, mint az összes többi miniszter. Ferenc József nevében a császári ház (és a külügyek) minisztere folytat levelezést az idegen fejedelmekkel, tárgyal a Vatikánnal az uralkodónak fenntartott püspöki kinevezésekről. Ez olyan kapcsolatokat biztosít számára, olyan politikai befolyást, amely a szűken vett külügyi reszorthatárt jócskán meghaladja.7 A magyar politika kezdettől vitatta a császári ház minisztere funkció tartalmát és alkotmányos voltát.8

1889-ben Gustav Kálnoky közös külügyminiszter és Baross Gábor magyar kereskedelmi miniszter között folyt polémia a kérdésben, 1892-ben a delegációban Ugrón Gábor ellenzéki képviselő tiltakozott a „Hausminister" megnevezés ellen, amire a külügyminisztérium magyar osztályfőnöke Cziráky Béla magyarázza el, mit jelent a funkció a dualista államszerkezetben: „A külügyminiszter kinevezésekor kapta a császári ház minisztere titulust és bízta meg az uralkodó e hivatal teendőinek ellátásával. Ezen teendők nem állam-, hanem magánjogi természetűek." 1895-ben Gohichowski külügyminiszter hasonló magyarázatot ad a magyar miniszterelnök Bánffy Dezső átiratára: „A 'Minister des kaiserlichen Hauses' nem hivatal, hanem egy man-6 A magam álláspontját a kérdésről egyes külpolitikai döntések meghozatalának részletes elemzésével Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchában. A közös minisztertanács 1867-1906. című könyvemben fejtettem ki. (= História Könyvtár Monográfiák 8, Budapest 1996) 93-97, 113-127. A történeti irodalomban ettől álatalában eltérő nézet uralkodik. A dualizmus bonyolult közjogi rendszere a külpolitikát az uralkodó hatalmi szférájának őrizte meg (als Domän des Monarchen) - fogalmaz Helmut Rumpier, vagy másutt, kissé árnyaltabban: „Ein grundlegender Wandel, zumindenst in formalrechtlichem Sinn, trat hierin erst 1867 ein, als die Außenpolitik und der Außenminister einer breiter verankerten Mitwirkungs- und Verantwortlichkeitsstruktur eingegliedert wurde, ohne daß daraus eine Verantwortlichkeit im Sinne der konstitutionellen Ministerverantwortlichkeit geworden ist." Die rechtlich-organisatorischen und sozialen Rahmenbedingungen für die Außenpolitik der Habsburgermonarchie 1848-1918. In: Adam Wandruszka und Peter Urbanitsch (Hg.), Die Habsburgermonarchie 1848-1918 VI: Die Habsburgermonarchie im System der internationalen Beziehungen 1 (Wien 1989) 24, 13. 7 A „Haus-Minister" titulus jelentését egy „legfesőbb elhatározás" határozta meg (1893. október 20.) A cs. és k. ügyeit mint közös ügyeket az 1867:XII. tc. nem ismeri, a külügyminiszter e funkciója az abszolutizmuskori (1852. április 12.) cs. elhatározáson épül. Vö. Jahrbuch des k.u.k. Auswärtigen Dienstes 1897, 3-4; Miklós Komjáthy, Die Entstehung des gemeinsamen Ministerrates und seine Tätigkeit während des Weltkrieges. In: Miklós Komjáthy (hg.), Die Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1914-1918. (Budapest 1966) 40; Rumpier, Die rechtlich-organisatorischen und sozialen Rahmenbedingungen für die Außenpolitik der Habsburgermonarchie 1848-1918, 41-42. 8 1868-ban Simonyi Ernő ellenzéki képviselő interpellált a delegációban. A „ház-miniszter" titulus körül folyó közjogi vita iratanyagát 1895-ig bezárólag a külügyminisztérium állította össze: Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA.), Politisches Archiv (PA.) XL, Karton 213: Liasse XXX.