Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
se, Budapest költségvetésének egyensúlyba hozása és a fővárosi közüzemek magánosításának megakadályozása. A program szorgalmazta, hogy a közmunkák és a szállítások esetén részesítsék előnyben a keresztény iparosokat és kereskedőket, a fővárosi iskolákból pedig távolítsák el a „destruktív" tanerőket. A program egyszersmind sürgette kormánybiztos kinevezését a főváros élére.4 4 Budapest keresztény párti nemzetgyűlési képviselői — például a keresztényszocialista Usetty Ferenc — sorozatos interpellációkban ismételték meg ezeket a követeléseket. 1920. március 17-én a XII. választókerületi keresztényszocialista pártszervezet a belügyminiszterhez (azaz a belügyi tárcát ideiglenesen viselő Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnökhöz) intézett feliratában szorgalmazta, „hogy a keresztény irányzat a főváros vezetésében gyakorlatilag is biztosíttassék", a fővárosi tanács a keresztény kormány ellenőrzése alá kerüljön, a keresztény alkalmazottak a kormánybiztostól támogatást kapjanak, az élelmiszer uzsorát pedig fékezzék meg. Kérték ezért a belügyminisztert, hogy „elsőrendű keresztény politika [sic!] és gazdasági érdekeink biztosítására, addig is míg a községi választások megtartatnak: a főváros élére kormánybiztost kinevezni méltóztassék".45 E követelések sürgetésében az ekkor majd 200 ezres tagsággal rendelkező keresztényszocialisták jártak élen. A Simonyi-Semadam kormány 1920. március 29-én Sipőcz Jenőt nevezte ki kormánybiztosnak, majd április 6-án megbízta őt a főpolgármesteri teendők ellátásával is. A kormánybiztos-főpolgármester fő feladata az interregnum megszüntetése és a teljes jogfolytonosság helyreállítása volt - keresztény nemzeti alapon.46 Kinevezésének jogi alapjául a kivételes hatalomról szóló 1912:LXIII. tc. szolgált. A kormánybiztos elnökletével a polgármester irányította a szűk körű fővárosi hivatalnok-tanács működését. Ez komoly nyereség volt a keresztény párti pozíciók megszerzése szempontjából. A miniszterelnök egyúttal azt is bejelentette, hogy a fővárosi törvényjavaslat gyors letárgyalása és elfogadása után mielőbb kiírják a községi választásokat is.4 7 A törvényhatósági választásokat előkészítő propaganda-hadjáratban mind a KNEP-beli, mind a keresztényszocialista és a Friedrich-párti nemzetgyűlési képviselők vezető szerepet töltöttek be. Huszár Károly, majd Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnöksége idején a fővárosi keresztény pártok politikáját a korábbi néppárti politikusok és a keresztényszocialisták irányították. Bár tömegbázisuk inkább a keresztényszocialistáknak volt, a keresztény egyházak és a budapesti polgárság jobban bízott a tapasztaltabb, kipróbált néppárti politikusokban. így a keresztény párt irányítását Ernszt Sándor nagyváradi litterátus kanonok, pápai prelátus, a hercegprímás bizalmi embere, illetve a katolikus néppárti múlttal nem rendelkező Sipőcz Jenő4 8 tartotta kézben. Sipőczre 44 Közli: Nemzeti Újság, 1920. február 26. 3-4. 45 Közli: Források... I. m., 13. sz. (31-32.) 46 Horváth J. András: A főpolgármesteri intézmény (1872-1944). In: Összeállítás a budapesti közigazgatási önkormányzat múltjából. Tanulmányok. Szerk. Lőrincz Lajos. Budapest, Főszinform, 1990. 142. 47 Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés naplója. I. köt., 296-299. 48 Sipőcz Jenő (1878-1937) ügyvéd, a század elején a fováros szolgálatába lépett, és magas tisztségeket töltött be, többek között ő volt a fováros főügyésze. 1920-1934 között polgármester (1920-1923 között egyidejűleg megbízva a főpolgármesteri teendőkkel is), 1934-1937 között főpolgármester.
