Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
A szakirodalom egyetért abban, hogy a székesfőváros önkormányzata a szabadelvű dualista korszakhoz képest 1919-1944 között egyre inkább szűkült, az autonómiát az állam fokozatosan korlátozta és magához vonta jogosítványainak fontos elemeit. Bár az önkormányzatiság teljes felszámolására nem került sor, gyakoribbá vált a főváros autonómiájának részleges vagy teljes felfüggesztése, ami megkérdőjelezte és végső soron ellehetetlenítette a választott önkormányzati testületek és szervek működését. Ilyen esetre először 1919. augusztus 6. és 1920. augusztus 11. között, az ellenforradalmi rendszer kiépülésének kezdetekor került sor. A proletárdiktatúra bukása után, a Peidl-kormány napjaiban — 1919. augusztus 5-én — a Fővárosi Tanács határozatot hozott a tanács és a főtisztviselők működésének megkezdéséről. Kimondták, hogy „a törvényhatósági bizottság működésének megkezdéséig a közgyűlés hatáskörét a tanács gyakorolja",38 amelynek élén Bódy polgármester áll. Az 1919. március 21. után alkalmazott tisztviselőket azonnal elbocsátották. 1919. augusztus 7-től 1920. szeptember l-ig Budapest polgármestere ismét a még 1918 áprilisában megválasztott Bódy Tivadar lett. A „hivatalnok-tanácsként" működő Fővárosi Tanácsból eltávolították az 1918. október 31-e után kompromittálódott tanácstagokat és tisztviselőket, és visszahelyezték a forradalmak alatt eltávolítottakat. Ennek a törvényhatósági bizottság és közgyűlés nélküli ex lex állapotnak az új fővárosi törvény alapján megtartott 1920. júliusi községi választások után a közgyűlés augusztus 11-i megalakulása vetett véget. Bódy polgármester igyekezett átmenteni magát és az 1918 előtti vezetést az ellenforradalom kibontakozásának hónapjaiban is. A fővárosban hangadó új politikai erők — a keresztényszocialisták és az Ébredő Magyarok Egyesülete — azonban ezt gyanakvással fogadták, és radikális rendszerváltást készítettek elő. 1919 augusztusában Wolff, Makay és Szőke Gyula kezdeményezte az ugyanilyen bázisra támaszkodó, keresztény nacionalista Egyesült Keresztény Nemzeti Liga megalakítását, amelynek elnöke Teleki Pál gróf, ügyvezető elnöke Wolff Károly lett. Alapítói között többségükben a majdani KKP tagjai — például Szőke Gyula, Lengyel Gyula miniszteri tanácsos, keresztényszocialista politikus, a budavári egyházközség világi elnöke — szerepeltek. A liga 1919 őszére már a fővárosban jelentős tömegbázissal rendelkező szervezetté nőtt. Bódy polgármester ünnepélyes beszédben üdvözölte a november 16-án Budapestre bevonuló Horthy Miklós fővezért. „Egytől-egyig a szívemhez szeretnélek ölelni benneteket [...] és átéreztetni veletek, hogy ti hazaérkeztetek" -mondta Bódy. „Kérve-kérlek, legyetek hűséggel Budapesthez [...] Hassa át szíveteket a régi, lovagias tiszta magyar szellem, mely nem tűr semmi gyűlölködést, semmi pártoskodást, mely nem ismer osztály- és felekezeti különbséget, mely csak egyet ismer, a magyar haza szeretetét."3 9 Horthy válasza viszont már előre jelezte a politika várható irányát: „Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna 38 Fővárosi Közlöny, 1919. szeptember 5. 619. Közli: Források Budapest múltjából. III. köt. 1919-1945. Szerk. Szekeres József. Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 1972. 1. sz. (15.) 39 Idézi Varsányi Erika: Bódy Tivadar. In: A főváros élén... I. m., 183.
