Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
Nemzetiség Fő % Az összes törzstiszthez képest % magyarországi német 26 14,2 9,31 Magyarországon élő indigena 4 2,2 1,43 délszláv 10 5,46 3,58 Összesen 183 100,00 65,59 A korszakban biztosan huszártörzstisztként szolgálatot teljesítő 279 személyt vizsgálva tehát kitűnik, hogy a Magyar Korona országaiból származó, magyar honosnak tekinthető 183 fő tette ki a törzstisztek mintegy kétharmadát (65,59%). A hungarus értelemben vett magyarok körét tovább bontva pedig az is látszik, hogy a 143 főnyi, etnikailag is valószínűsíthetően magyar önmagában is több mint a felét (51,25%) alkotta a huszár-törzstisztikarnak. A helyzet ezek alapján kedvezőbbnek tekinthető a korábban feltételezettnél.5 5 Leszögezhetjük tehát, hogy a 18. század első felében megkezdődött tendencia ellenére — miszerint megkezdődött az idegenek nagyszámban történő beáramlása a huszárság soraiba — a császári-királyi huszárezredek törzstisztikarának többségét a 18-19. század fordulóján továbbra is a Magyar Korona országaiból származók alkották. Közöttük is — az országban meglévő számarányukat messze meghaladóan — a túlnyomó többséget (78,14%) az etnikailag is magyarok tették ki. Nyilvánvaló tehát, hogy leginkább az ő körükben volt legnépszerűbb a huszár csapatnem. A hungarusokon belüli kiemelkedő arányukhoz minden bizonnyal hozzájárult, hogy a törzstisztikar döntő része a nemességből származott. A magyarországi nemzetiségek ugyanakkor közismerten hiányos rendi struktúrájuk következtében elenyésző számú nemessel rendelkeztek, ellentétben a magyarokkal. A magyarországi nemzetiségeket jelentősebb számban csak a főként a városi polgárságból származó németek, illetve kisebb mértékben a délszlávok képviselték, akik jellemzően inkább a határőrezredekben teljesítettek szolgálatot. Végezetül a hungarus értelemben vett magyarok közé soroltunk idegen eredetű, de Magyarországon élő és indigenátussal rendelkező családból származó négy törzstisztet is. Ok bizonyíthatóan magyar honosak voltak, szemben néhány, magyarországi birtokai révén indigenátussal szintén rendelkező, gyakorlatilag azonban nem itt élő, a birodalmi arisztokráciához tartozó családdal. A Habsburg Birodalom osztrák feléből származók túlnyomó része közel egyenlő arányban oszlott meg a korábbi osztrák-német örökös tartományok és a Vencel Korona országai között (21 illetve 22 fő). Érdekes, hogy előbbiek döntő része (15 fő) Alsó-Ausztriából, azon belül is főleg Bécsből (13 fő) származott, de volt, aki Magyarországon szolgáló katona apja révén már nálunk született. A birodalom egyéb területeiről elenyésző számú törzstiszt került, így az itáliai 55 A tisztikar egészét tekintve nyilvánvalóan még kedvezőbb arányt kapnánk, miután a főtisztek körében minden bizonnyal még nagyobb volt a magyarok száma, sok idegen származású, korábban máshol szolgáló tisztet ugyanis csak törzstisztként helyeztek a huszárezredekhez.
