Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249
majd ezen az alapon kérelmezte és kapta meg Bazin város szenátori tisztét.50 Amikor azonban a kálvinista Sinay Miklós teológusprofesszor az uralkodónőhöz fordult azzal a kéréssel, hogy úgymond „adja vissza" családjának a nemesi címet, hiszen nemesi oklevelüket a 18. századra már régen elvesztették,5 1 csak 1783-ban született meg a pozitív döntés, miután II. József 1781. évi türelmi rendeletében megszüntette a nem katolikus keresztény felekezetekkel szembeni diszkriminatív intézkedéseket. Azokon a területeken ugyanakkor, amelyeken elsődleges jelentőséget kellett tulajdonítani a kérelmező szakmai kvalitásainak, figyelembe vették ugyan, ha az illető áttért a katolikus hitre (csakúgy, mint az árvaság esetében), de nem ez volt a döntő szempont. A kérelmezők részéről nyilvánvaló az a tendencia, hogy úgy állították be áttérésüket, mint súlyos áldozatokat követelő (pl. szakítás a protestáns rokonsággal) és ezért méltó „kompenzációt" kívánó aktust. A hatalom részéről viszont inkább az a törekvés figyelhető meg, hogy a felekezetváltást csak azonos feltételek esetén vették figyelembe. Lehoczky László, a Magyar Királyi Kamara írnoka, 1766-ban a következőket vetette papírra: „Tanulmányaim befejeztével megtagadtam Luther tanait, és áttértem a római katolikus hitre, majd azt követően, hogy jogi tapasztalataimat felhasználva hasznos munkát végeztem a királyi törvényszéken, a Kamara Tanácsának kancelláriájára kerültem, először külső munkatársként, majd státusbeli írnokként." Gróf Erdődy János, a Magyar Királyi Kamara elnöke, Lehoczkyra vonatkozó előterjesztésében megjegyezte: „Ebben a tisztségben, fiatalabb lévén a többieknél, éles látásmódjával, képességeivel és jogi kérdésekben szerzett tapasztalatával tűnt ki, ügybuzgalmával az adminisztráció különös dicséretét érdemelte ki, és végül konvertita, ezért érdemes őt javasolni."5 2 Másrészről, amikor 1777-ben egy bizonyos Bernhard Gottlieb Anns — apja (aki a bécsi Udvari Kamara hivatalnoka volt) érdemeire és katolikus hitre térésére hivatkozva kérelmezte, hogy alkalmazzák e hivatal pénztárnokaként, az elnök, Kolowrat gróf ezt kategorikusan ellenezte: „Bár eddig hasonló esetekben mindig előnyben részesítettem a tényleg kiszolgált és a pénztárnokok tiszteletére méltó értelmes fiúkat, mert így egyszerűbben meg lehetett védeni őket a sors szeszélyével és változatosságával szemben, az adott esetben veszélyesnek vélem, ha egy konvertitát — akinek érdemei egyelőre teljesen ismeretlenek előttünk — pénztári műveletekhez engedünk".53 Az a körülmény, hogy az uralkodóhoz eljuttatott kérelmeket olyan kötetlen formában fogalmazták meg, mint a hozzá írt magánleveleket, kétségtelenül megnehezítette a munkát ezekkel a dokumentumokkal. Csak úgy lehetett megítélni a kérelmező státuszát, a kérelem és az annak teljesítésére jogosító indokok lényegét, ha gondosan elolvasták a beadvány szövegét.5 4 A hivatali apparátus felduzzasztása és az állam beavatkozása az élet összes új nyilvános színteré-50 ÖStA, Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: HFU), Fasz. r. Nr. 908, 16 Apr. 1761, fol. 376. 51 MOL A 39 570/1776. 52 ÖStA, FHKA, UC, Fasz. r. Nr. 590, Subd. 2, Nr. 15 ex Jan. 1766, fol. 85v., 94r. 53 ÖStA, FHKA, ÖC, Fasz. r. Nr. 2144, fol. 171v-172r. 54 Az alattvalók találékonysága határtalan volt: 1760-ban Sommer János Péter vámos, aki szolgálati évei alatt vesztette el látását, egy általános rokkantnyugdíj kiutalására vonatkozó kérelem
