Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
ellenszenv a régtől ismert Bocskai István iránt,182 és nem maradtak el az uralkodói kegy megnyilvánulásai sem. Még 1596-ban újabb kérelmet nyújtott be,183 ez alkalommal nem pénzért vagy valamely birtokért, hanem leányai fiúsításáért.18 4 Harminc éve már, hogy egyedülálló igyekezettel, hűséggel és figyelemmel szolgálni kezdett őfelségének és felmenőinek, azzal most is hajlott kora és a közelítő öregség ellenére fel nem hagy. Szolgálatait feleleveníteni nem akarja, nehogy hetvenkedéssel legyen vádolható, de ez nem is szükséges; a kegyben pedig, amelyet magának kér, részesültek mások is. Testvérei meghaltak, némelyüket a törökök ölték meg, fiait viszont az Úristen elvette („filios vero, quos habebam, Deus optimus maximus abstulit") - azaz nem Pál volt az egyetlen fia, amint gyakran vélik. Kéri tehát, hogy Baranya, Somogy és Tolna megyében fekvő ősi, jelenleg török megszállás alatt levő jószágait örökíthesse leányaira. Csekély jószága Szlavóniában is van, a dubovci kastély Kőrös, és Bisztrica Zágráb vármegyében, amelyeket már ő kapott, ezeket is szeretné leányaira hagyni. A Tripartitum szerint is kinek-kinek szabadsága van a maga által szerzett jószággal rendelkezni, biztonság kedvéért azonban tegye a leányait Rudolf király összes (öröklött és szerzett) birtokai kétségtelen örököseivé. 1598. június 22-én azután Mátyás főherceg arról értesítette Isthvánffit, hogy az uralkodó korábbi szolgálatai, különösen pedig az Erdélyben a minap befejezett (!) megbízatás valamelyes ellenszolgáltatásaként beleegyezett kérésébe.18 5 Isthvánffi július 6-án, Gyulafehérvárt kelt válaszában arra kérte a főherceget,18 6 a formula ne a Magyar Kamaránál készüljön, amint Mátyás írta, hanem Prágápüspök nyilván azért is buzdította történetírásra, mert tudta, van már mit megírnia. Isthvánffi régóta gyűjtött történetíráshoz is felhasználható szövegeket, e gyűjtés vagy az alkotás szándéka mindenesetre ismert volt már. Gabelman ugyanis 1595. március 11-én írja Pezzennek, terve megírni Magyarország történetét 1493-tól kezdve, ehhez „...wil ich mich mit 500 R. contentiren, damit ich ohn die order kan reisen, wo vorgemelte schrifften zu finden, deren mir nit wenig bekant, und hab mit etlichen hungern herrn als Istuanty, Gabriel Dijach, wie in ober Hungarn, in Siebenbürgen... geredt vnd tractirt lassen, welche mir wollen mitheilen, was sie zum theil selbst geschrieben, oder von andern vberkhomen..." Adatok Gabelman Miklós és Blotius Hugo viszonyához. Közli Thallóczy Lajos. Történelmi Tár (1897) 434. 182 Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva (Rudolf király erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából). Századok 141. (2007: 6. sz.) 1557-1589., itt: 1576. Bocskaival való ismeretségéhez: Fazekas István: Adalékok az ifjú Bocskai István bécsi udvarban eltöltött éveihez. Studia Caroliensia (2006: 1. sz.) 73-85., itt: 83. 183 Úgy tűnik, ismét legalább kétszer. Egy főhercegnek írt, keltezetlen kérvénye (1596. április 18. előtt: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 64. fol. 156-157., másolat) szerint annak lehetőségét kéri, hogy kiválthassa Varasd várát, amely ekkor Erdődynél volt zálogban felesége (Ungnad Anna Maria) révén. Erdődy már 1591. február 19-én azt kérte Ernőtől, ne engedje némelyeknek, hogy kiválthassák a várat, se az Alsó-ausztriai Kamarának, hogy az őt kihajítván azt Kanizsa ellátására fordíthassa (uo. r. Nr. 58. fol. 961-962.). Később az inscriptiónak fiaira történő kiterjesztését kérte, a Magyar Kamara az Udvari Kamarának küldött levelében (uo. r. Nr. 64. fol. 156., 161.) nem is választ a két érdemesült kérvényező között, 1597 március 6-án pedig átküldi a varasdi vár jövedelmeinek és építményeinek összeírását és értékbecslését (uo. fol. 138-141), továbbra sem választva köztük. Valamikor azután Isthvánffi kiszállhatott a küzdelemből: 1606-ban már csak Erdődy kéri a várat, iure perennali, tekintettel az őfelsége hűségében őt most ért rengeteg veszteségre (uo. fol. 142-143., a Magyar Tanács támogató jegyzetével). 184 ÖStA FHKA HfU r. Nr. 65., 1598 jűniusa, fol. 4. 185 Uo. fol. 136. 186 Uo. Konv. 1598 júliusa, fol. 48-49.
