Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
tak, ám egy 1587-hez rendezett iratban a zágrábi, a veszprémi és a váci püspök ismételten javasolták, Isthvánffi mindkettőt kapja meg, ha Choron örököseinek fizet 5000 forintot.14 6 Néhány főpap ennél is tovább ment decemberben: az eretnekség terjedése miatt azt javasolták Ernő főhercegnek, nevezzen ki katolikus kapitányokat. Szeretnék, ha Pálffy lenne Érsekújvár parancsnoka, nehogy azonban ezáltal Komárom végvára katolikus parancsnok nélkül maradjon, oda Isthvánffit kérik. E két kiváló és jámbor katolikussal közösen, hála nyájasságuknak, hitüknek és életük tisztaságának, e helyek a félrevezetett néppel együtt megtarthatók a katolicizmus számára - vélekedtek.14 7 Mindezek ismeretében tisztázandó, miért nem került sor mégsem Isthvánffi kinevezésére 1585-ben a soproni tisztségekbe, illetve mettől meddig viselte a kapitányságot.14 8 Folyamatos anyagi gondok Isthvánffinak szeretett testvére, István palotai várkapitány halála után149 majdnem 2000 forintnyi tartozást kellett kifizetnie. Kérte, hogy azt a két, Fehér megyei falvat (Abát és Soponyát), amelyet annak idején Rudolf király — az ő kérésére15 0 — adott Istvánnak,15 1 hagyják őnála, hogy könnyebben fizethesse testvére tartozását. Mindkettőt visszacsatolták azonban Palotához (egy ideje 146 Heresinczy Péter, Fejérkövy István és Pethe Márton opiniója: ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 388. fol. 381-382, itt: 381. Choron még Miksának adott kölcsön, kamatai fejében kapta meg Sopron adóját (nyilván ezért lett kapitánya is), halála után azonban az örökösök visszakérték a tőkét. L. hozzá: Payr S.: A soproni evangélikus i. m. 164-165, ő azonban ötezer tallérról tud. 147 „Taliter enim mutuis auxilys tam precellentium ac piorum catholicorum urbanitate, fide vitaeque sanctimonia facilius in officio religionis ac pietatis loca haec cum miserrima et seducta plebe continuerentur." ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 388. fol. 283-286, itt: 285.) 148 Rudolf Prágában, 1588. december 29-én Isthvánffinak, „capitaneo civitatis nostrae Soproniensi": ÖStA HHStA Staatenabteilungen Polen I. Fasc. 43, Konv. 1588. XII, fol. 65. Tíz évvel későbbi, erdélyi követsége kapcsán kelt levelek címzésében még szerepel e titulus, 1. például Jeremia Mogila vajdának a Szucseván 1598. május 23-án kelt levelét: ÖStA HHStA UA AA Fasc. 131. Konv. 1598. I-Y, fol. 195-196, kiadása: Hurmuzaki, £.: Documente privitóre i. m. III. 1576-1599. Nr. CCXVIII. 143 „Tudom hogi kegelmednel tudva vagion hogi az en zeghen Eochemet az Úristen ez világból ki vette, ki ennekem annira keserwes, hogi chak nem tudom meg mondanom, atta volna isten hogi eo temetett volna el engemet, es holtom utannis eo viselte volna germekimnek gongiat. de ugi kell lenny mint eo Zent feolsighe akarta" Bárról 1585. június 21-én Pálffynak írt levele: Slovensky národny archív, Bratislava; Ustredny pálffyovsky archív, Arm. I. Lad. 3. Fasc. 9. No. 4. = MOL Filmtár X 969 C 1069. Egy egy héttel későbbi végére is váratlanul odaírja: „En chak az banatba nem tudok mit mielnem." Uo. 150 „quas ego fratri meo petebam" - írja például 1581. január 6-án Prágából Hilfricus Gutnak, az Udvari Kamara prefektusának. ÖStA FHKA HfU r. Nr. 42, Konv. 1581 I-II, fol. 79-81. 151 Az adomány Prágában kelt 1581. április 14-én: uo. r. Nr. 43, Konv. 1581 áprilisa, fol. 3. Nem volt könnyű megszerezni, a veszprémi püspök ugyanis megakasztotta az eljárást és a Magyar Kamara az ő érvelésével egyező értelemmel válaszolt Ernőnek 1581. január 13-án („iustum esse censemus, ut ecclesiae restituantur": uo. r. Nr. 42, Konv. 1581 I—II., fol. 78.). Isthvánffi azonban nem hagyta magát, a Gutnak írt, említett levelében finoman helyre téve a püspököt („Qua quidem in re, ut pace reverendissimi domini dicam, non satis recte serenitas sua est informata") közölte: Miksa ugyan zálogosított el apátsági jószágokat Thury Benedeknek, a szóban forgó Aba és Soponya azonban nem a bakonybéli apátságé, hanem a fehérvári keresztes konventé volt és Thury csak „durante beneplacito" kapta 1575-ben.
