Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
Büszkén viselt méltósága nagy terheket rótt Isthvánfflra; ezek egy része anyagi volt. 1582 januárjában egyszerre három kéréssel fordult Rudolf királyhoz.9 0 Helyettesének és az ítélőmesternek évi négyszáz forintot szokás adni, ehhez jön még az írnokoké, ezért kéri, azt a salariumot adja meg neki, amelyet Czobor is kapott, a folyósításra pedig a kihirdetés napjától kezdődően utasítsa a kamarát. Hivatalával igen sok megbízatás szokott járni, a közterhek és a magánosok gondjának viselése is súlyos napi kiadásokat igényel. Ezen Czobor, lévén birtokai a közelben feküdtek, segíteni tudott, ám az övéi, amelyektől derekasabb ellátása függ, a távoli Szlavóniában vannak. Adná tehát Rudolf továbbra is azt a kétszáz forintot, amelyet „nomine pensionis" folyósít neki.91 Az 1582 eleji magyar országgyűlésen — nyilván befolyásos közbenjárói tanácsára — a király végül szinte elhalmozta kegyével: január 19-én megerősítette a propalatinusságát és bárói címet adományozott neki,9 2 21-én beleegyezett a vinicei rendezésbe,9 3 29-én sokadjára odaadta a Pozsony megyei Grienaut (másként Grünaut/Grünádot),94 február 13-án kibővítette az ő és rajta keresztül testvére (István), valamint utódaik címerét,9 5 19-én megerősítette bajnai Both György leányai, azaz Isthvánffi illetve néhai Paksy (Paxy) Jób felesége, Erzsébet illetve Margit atyai örökségét,96 21-én pedig vásártartást engedett a Moson megyei Gáloson.9 7 Isthvánffi megkapta a Czobornak is folyósított fizetést,98 salariumának kiutalása azonban, ahogy szinte mindenkié, kezdettől fogva akadozott. Már 1583 végére a kihirdetés napjától járó évi 1200 forint után több mint 1050-nel, lényegében tehát addigi bére harmadával tartozott neki a kamara.9 9 90 ÖStA FHKA HfU r. Nr. 44., Konv. 1582 I-III., fol. 267. A kamara (mindhárom kérést támogató) véleménye január 27-én kelt: uo. fol. 266. 91 Holub J.: Istvánffy i. m. 21. szerint 1578 nyarától utalta. Miksa 1575. december 10-én arról tájékoztatta a Magyar Kamarát, hogy titkára fizetését évi kétszáz forinttal megemelte, tekintettel a törökök által lefoglalt patrimoniumra és a testvéréért fizetett 5000 forintra. ÖStA FHKA Ung. Gedenkbücher Bd. 399. fol. 69. (Fazekas István szíves közlése.) 92 MOL A 57, 4. k., fol. 238-239., Nr. 222. Holub J.: Istvánffy i. m. 22. e bejegyzésre hivatkozva állította, hogy Rudolf a báróságot testvérére, Istvánra is kiterjesztette. Ez a szövegben („ipsum eiusque haeredes universos in numerum alio rum fidelium baronum sive magnatum ... annumeramus") nincs, lehetséges, hogy a címerbővítő oklevél formulájával keverte össze. 93 MOL A 57, 4. k., 316-317., Nr. 316. 94 Uo. 239-240., Nr. 223. 95 „...aquilae nigrae coronam regiam vnguibus calcanti, quae nimirum insignia Isthvanífiorum antea semper fuerunt, lilium croceum cum sydere et una inscuto coeruleo, quibus dictus oiim Joannes de Giwla eiusque tota progenies, dum viguit, usa est; eidem Nicoiao Isthvanffy et per eum Stephano fratri eius uterino ipsorumque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis superaddidimus, supra scutum galeam militarem, cuius summitati pes aquilinus cum ala insidet et variogati lemnisci circumambiunt, adiecimus..." idézi: Hatos Gusztáv: Az Isthvánffyak címere. Századok 9. (1875) 323-327., itt: 324. Az Isthvánffiak ettől eltérő címeréről emlékezik meg Szentgyörgyi Gábor PhaleciumSL („Altilem Iovis, unguibus coronam / calcantem nitidam, trucique rostro / mucronem medium nimis prementem / marginem colubro ambiente scuti / Paulinae domui dedere prisci / reges Pannoniae..."). In: Franciscus Theuke: Epitaphium clarissimi viri, nobilitate generis, virtute et eruditione praestantis, domini Pauli Istwanfij a Kysazzonffalwa, sacrae regiae maiestatis consiliarij. Viennae M DLIII., ill. 1. még: Holub J.\ A Kisasszonyfalvi Istvánffyak i. m. 121-122. 96 MOL A 57, 4. k, 263-264., Nr. 256. 97 Uo. 264., Nr. 257. 98 ÖStA FHKA Ung. Gedenkbücher Bd. 397. fol. 364v. 99 Status erogationum Camerae Hungaricae conscriptus de ultima Decembris 1583.: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 46. 1583 Dez. fol. 9.
