Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
Ebben a kategóriában további jelentős városokként említhetjük még többek között (l-l tiltással) Budát, Székesfehérvárt, Beszterce- és Körmöcbányát, Eperjest, Pécset vagy Kőszeget. Erdély és a Részek A lokalizálható helységek közül ebből a térségből került ki a legkisebb számü tiltás, ami egyrészt nyilván a nagy távolsággal, az ország középső területein uralkodó bizonytalan állapotokkal magyarázható, továbbá még azzal, hogy az erdélyi kereskedők számára nem a nyugati irány volt az elsődleges. Általában erdélyiként jelzett kereskedőktől három tiltást regisztrálhatunk, konkrétan hat esetben neveznek meg váradi és egy alkalommal szebeni személyt. A váradi tiltások az eddigi csoportokhoz képest arányában jelentősebb összegekkel fordulnak elő. Kettő 37, illetve 60 Aft adósságot említ. A száz forint fölötti tiltásokat tevő váradiak közül Michel Karl személye lehet érdekes számunkra. A körbetartozásoknál már említettük, hogy a pozsonyi Wolf Han 1557-ben egy nürnbergi polgár nevében 200 forint értékben tiltást tett Kari kintlévőségére (1.1. 1. 3. sz. alfejezet). A Verbotbuchhan megtalálható a Han adósságára vonatkozó tiltás is (1555). Eszerint Han 288 forinttal tartozott a váradinak.97 Karinak ezen kívül még egy 150 forintot célzó tiltása szerepel egy évvel később. Rajta kívül még Várkonyi Lukács váradi kereskedő követel 604 forintot két marhakereskedőtől.9 8 Bécs Korábban már említettük (1. az I. 1. 4. alfejezetet), hogy a pozsonyiak számára az osztrák és a dél-német területekkel folytatott érintkezés központja Bécs volt. Emellett természetesen az is jelentős szerepet játszott, hogy a rezidencia- és birodalmi fővárossá váló Bécs óriási piacot kínált, amelyre a magyar kereskedők mindig próbáltak bejutni, a bécsiek azonban kiváltságaik birtokában (főleg a borkereskedelem terén) általában eredményesen védelmezték pozícióikat. A képviselet kérdésénél már láthattuk, hogy a pozsonyiak számos bécsi kereskedővel álltak kapcsolatban. Bécs gazdasági jelentősége viszont erősen csökkent a 16. század első felében. Elsősorban a tőkehiány okozta kereskedelmi szerepének visszaesését, a szinte kizárólag privilégiumaikra hagyatkozó bécsiek nem vehették fel a versenyt a szélesebb látókörrel, erősebb üzleti tőkével bíró dél-német kereskedőkkel. A bécsiek tevékenysége ekkorra elsősorban a szomszédos régiókat összekötő kistérségi áruforgalom lebonyolítására szorult vissza.9 9 Bécs gazdasági visszaesését azonban nem tudták a pozsonyiak kihasználni, hiszen ehhez nem rendelkeztek megfelelő gazdasági eszközökkel. 97 AMB VB a i 1 fol. 119r. 98 AMB VB a i 1 fol. 127r. Az ugyancsak váradi Szőcs Mihály 1550-ben közel 60 forintot követel egy bizonytalan származású személytől. A kamarai iratokból tudjuk, hogy Szőcs marhakivitellel foglalkozott, 1546-ban ugyanis 32 marha vámmentes kivitelére kap engedélyt. ÖStA FHKA HKA HP W Nr. 195. fol. 133r. Személyéhez 1. még bővebben: Bessenyei J: Menekültek... i. m. 29., 35-36., 49., 74-75. 99 Max Kratochwill: Wien im 16. Jahrhundert. In: Die Stadt an der Schwelle zur Neuzeit. Szerk. Wilhelm Rausch. Bd. IV Linz 1980. 75., 83-84., 88-89. Az itáliaiak is egyre nagyobb versenyt jelentettek a bécsiek számára: Othmar Pickl: Der Handel Wiens und Wiener Neustadts mit Böhmen, Mähren, Schlesien und Ungarn in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650. Szerk. Ingomar Bog. Köln-Wien 1971. 323-324. Valamelyest ellensúlyozta a visszaesést, hogy az 1530-as évektől egyre jelentősebb igazgatási központtá vált Bécs. Kratochwill, M.: Wien i. m. 81.
