Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Kerepeszki Róbert: Hajdú vármegye és Debrecen vitézi székkapitányának hangulatjelentései (1935-1939) I/79

Az első órákban a közvélemény teljesen tájékozatlanul állott szemben az eseményekkel, amelyet az a körülmény idézett elő, hogy a kilépett képviselők között több olyan képviselő is volt, akiket a szélső jobboldal hívei gyanánt tartott számon a ker. magyar társadalom. A meglepetés megszűntével azonban mind szélesebben kialakul az a vélemény, hogy itt a zsidó banktőkének és a nagybirtokos érdekeknek, valamint azoknak a hátbatámadásáról van szó, akiknek egyéni érvényesülését és anyagi érdekeit a Dr. vitéz Imrédy Béla által képviselt szélső jobboldali átalakulás veszélyezteti, s hogy az alkotmányvédelem csak cégér volt, hogy ezen a címen ezt az akciót kirobbanthassák. Sztranyavszky minősíthetetlen támadását a Felvidék magyarsága ellen a ker. és magyar társadalom pártkülönbség nélkül elítéli és azt helyrehozhatatlan kisiklásnak minősíti.7

3 Kétségtelenül megállapítható, hogy ezek az események Dr. vitéz Imrédy Béla személyének és az általa képviselt szélsőjobboldali reformoknak a népszerűségét igen nagy mértékben emelték, az alkotmányosság védelme cégér alatt folyó aknamunkát megvilágították és annak hitelét teljesen aláásták. Ebből a belpolitikai válságból Dr. vitéz Imrédy Béla és az általa képviselt reformok nagy mértékben megerősödve kerültek ki.7

4 Hajdúdorog vitézi őrmestere jelenti: A Nemzeti Egység pártjában megindult a bomlás, a kormány képviselőházi leszavazása és lemondása, a zsidóság és 73

Sztranyavszky 1882-ben született Balassagyaramaton. Az 1910-es évek elején lépett politikai pályára, amikor Nógrádban megszervezte a Nemzeti Munkapártot. Az első világháború után minden politikai és közszerepléstől visszavonult, és csak a konszolidációs időszakban tért vissza mint Nógrád-Hont vármegye főispánja. 1926-ban belügyi államtitkár lett, ahol a rendőrség és a csendőrség korszerűsítésével foglalkozott. A Gömbös-kormány megalakulása után a Nemzeti Egység Pártja elnöke lett, majd az 1935-ös választások után a képviselőház elnökévé is megválasztották. L. Országgyűlési almanach 1935^40. i. m. 373-375. E pozíciói és tekintélye miatt volt érthetetlen és felháborító a „keresztény és nacionalista" társadalom számára, hogy 1938 novemberében ő is szembekerült Imrédyvel és kilépett a pártból. Mint a disszidens-csoport egyik vezetője november 23-án — a belpolitikai válság tetőpontján — napirend előtt beszélt a Felvidék visszatérésével kapcsolatban. Felszólalásának egyik, szerencsétlen és félremagyarázott mondata nagy vihart kavart. Sztranyavszky a következőképpen fogalmazott: „a Felvidéknek visszacsatolásával új szellem, új levegő áramlott be a magyar életbe és így olyan tünetek merültek fel, mintha a magyar életet kellene hozzásimítani a visszacsatolt Felvidékhez. Nem Csonka-Magyarországot csatolták a visszakerült Felvidékhez, hanem a Felvidéket csatolták vissza csonka hazánkhoz. [...] Ebből nem az következik t. Képviselőház, hogy ott a Benes Eduárd által inaugurált szellemet és rendet kell irányadónak tekinteni a magyar élet jövendője számára." Ezt elsősorban Jaross Andor, de mások is (Keresztes-Fischer Ferenc, Megay Meissner Károly) úgy értették, hogy a felvidéki magyarok „Benes-szellemét" hozzák majd a magyar közéletbe, és folyamatos bekiabálásokkal szakították meg Sztranyavszky beszédét. L. Sztranyavszky Sándor napirend előtti felszólalása (1938. november 23.). KN 1935-1939, XX. köt. 284-287. 74

Berényi székkapitány szerint Imrédy végleges lemondásakor, 1939 februárjában is hasonló hangulat uralkodott Debrecenben. Ekkor a „ker. és magyar társadalom körében megdöbbenést keltett az a politikai aknamunka, amelynek eredménye vitéz Imrédy Béla miniszterelnök lemondása lett. A megdöbbenést és elkeseredést az a körülmény váltotta ki, hogy a zsidó érdekszálakkal összefűzött liberális elemek ez időszerint is olyan hatalmasak, hogy az elmúlt nem is egészen egy év alatt két jószándékú és puritán miniszterelnököt sikerült megbuktatniok akkor, amikor mindkét miniszterelnök a magyarság millióinak helyeslésétől kísért programért küzdött. [...] Ez a kormányválság újból bebizonyította azt a körülményt, hogy a magyar nép millióinak bizalma és hite csak azok mellett sorakozik fel, akik ugyanazt a harcos és öntudatos fajvédő politikát szolgálják, amelynek alapjait vitéz Gömbös Gyula rakta le. De bebizonyította ez a kormányválság azt is, hogy ezt az öntudatos, fajvédő, népi és szociális politikát a zsidóság és a zsidóság érdekköréhez tartozó »díszkeresztények« eszközökben nem válogatva igyekeztek és igyekezni fognak továbbra is elgáncsolni." L. Nemzetvédelmi helyzetjelentés (1939. február). HBML, IV B. 901/a, 16. dob, 79/1939. ein. sz.