Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
eset, amelyekben „közös harmincad-tartozásról" értesülünk. Ezeknél olyan kereskedelmi ügylet állt a háttérben, amikor két kereskedő közösen szállított árut és közösen vállalták a harmincad megfizetését. Egyikük valószínűleg a teljes összeget befizette, a másik kereskedő viszont elmulasztotta társának átadni a harmincadból rá eső részt, így előbbi ezt az összeget követeli a pozsonyi Tiltáskönyvben. Öt esetben hivatkoznak korábbi árukölcsönre. A kereskedelem gyakorlati oldalának vizsgálata szempontjából érdemes ezeket a tiltásokat kiemelten vizsgálni. Az összegek alacsonyak: 7-30 forint között mozognak. Az áru fajtájáról csak egy esetben értesülünk: 1552-ben a képviselőként is gyakran előforduló Ulrich Ehinger vagyonát tiltják kifizetetlen cserepek miatt. Érdekes adalék-információ, hogy 1000 cserép ára 14 schilling volt, Ehinger összesen 26000 cserép árával tartozik.31 A többi ügynél sajnos még ennyi adat sem áll rendelkezésünkre, esetleg az áru hozzávetőleges helyét adják meg „aus dem gewölb" kifejezéssel. Megjegyezhető, hogy a kölcsönügyletek, illetve valószínűleg az adás-vételi ügyek egy részét is értelmezhetjük kereskedelmi ügylet speciális fajtáiként. Továbbá az írásos tanúsítványok mögött is gyakran ilyen jellegű esemény állt. Utóbbira utal a schuldbriefre, schuldbuchra vagy registerre történő hivatkozás. Ezen alcsoportokkal kiegészülve a kereskedelmi ügylethez köthető információk részesedése összességében már 50%-hoz közelít. Az itt vizsgált bejegyzéseknek 14,8%-ánál, 41 tiltásnál említenek kölcsönügyletet. Az esetek nagy többségében (31) csak általánosságban jegyzik meg, hogy korábbi kölcsön képezi a tiltás alapjául szolgáló tartozás hátterét. Ötször említenek zálog/letét-ügyet, illetve két esetben kamatfizetés elmaradását adják meg. Ugyancsak kétszer értesülünk ingóságok korábbi kölcsönadásáról. A korábbi kölcsönök említésénél az adósok között szinte kivétel nélkül pozsonyi polgárokat találunk. Egy-egy esetben lépnek fel követeléssel szentgyörgyi, illetve marcheggi személlyel szemben. A tiltó személyek származását vizsgálva már nagyobb a szórás. A 31 tiltásból csak 15-nél találunk tartozását követelő pozsonyi polgárt. A fennmaradó esetekben két-két alkalommal szerepel kassai, nürnbergi, illetve morvaországi személy, egy-egy tiltásnál pedig Szentgyörgy, Járfalu, Bécs, Grünau, Marchegg és Iglau, képviselteti magát, valamint egy itáliai kereskedő is hivatkozik kölcsönre. Azért érdemes mindezt ilyen részletesen bemutatni, mivel ezek a kölcsönügyletek is jól jelzik, hogy a pozsonyiak „napi kapcsolatban" voltak számos szomszédos és távolabbi régió kereskedőivel. Huszonhárom esetben ismerjük a korábbi kölcsönből származó adósságok összegét. Három tiltásnál 4-10 Aft, hat esetben 10-19 Aft, öt követelésnél 20-49 Aft, négynél pedig 50-99 Aft között mozog az összeg. A száz forintot elérő vagy meghaladó összegeknél egy pozsonyi és egy járfalui személy kivételével külföldi (nürnbergi, iglaui, bécsi, itáliai) kereskedő(k) a tiltó személy(ek). Nürnbergből Bonaventura Hegner képviselője tilt Sebastian Liebhart ötvösnél egy drágakövekkel kirakott klenódiumot, amelyre korábban Liebhart kölcsönt vett fel Hegnertől 100 forint értékben.32 Az isny-i származású, Nürnbergbe be-31 AMB VB a i 1 fol. 85v. 32 AMB VB a i 1 fol. 140r.
