Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
más szempontból megközelítve: Han ugyanazon ügyben egyszerre vesz részt a követelő fél képviselőjeként, illetve adósként.2 6 Mindössze három esetben közölnek információt a pénz eredetéről. Egyszer az adós tulajdonában lévő ház bérbeadásából származó jövedelmet, egy másik esetben az adós bérét veszik tilalom alá. Végül egy ügynél nem egészen világos megfogalmazásban egy korábbi büntetésből fennmaradó összeget tiltanak. A továbbiakban áttérünk a tiltás alá vett ingóságokra. Ezen a viszonylag kisszámú, de alcsoportjait tekintve elég széles halmazon belül három nagyobb kategóriát különítettünk el. Az első ilyen kategóriába a kereskedelmi forgalomban részt vevő árukészletet, nyersanyagokat és félkész termékeket soroltuk. Feltűnő ennek a kategóriának az alacsony részesedése. Még inkább figyelmet érdemel ez a tény annak tekintetében, hogy a tiltásoknak jelentős része mögött minden bizonnyal kereskedelmi ügylet állt. Az ebbe a kategóriába sorolt alcsoportok valószínűleg azért vannak mégis kis számban jelen, mivel egyrészt az ingatlanokhoz képest nehezebben volt megállapítható, hogy az adósnak éppen milyen árukészlet, nyersanyag stb. áll rendelkezésére, amelyet tiltani lehet. Másrészt pedig az ilyen jellegű ingóságot nyilván könnyebben el lehetett adni a tiltás ellenére is, mint például egy ingatlant. Az előbbi érvet támasztja alá egy 1554. évi ügy, amelyben Batthyány („Batyiany") Ferenc szolgája, András deák útján tiltja Kecskés Bálintnak (valószínűleg) szállásadója, Tarci Albert házában lévő ingóságait. A szövegben kiemelik, hogy azért kényszerül Batthyány ingóságot tiltani, mivel Kecskésnek nincs a városban ingatlana („nach dem er khain ligund guett hie hat"). Az ügy komolyságát mutatja az 1500 forintnyi összeg, illetve az, hogy a bejegyeztetés után a bíró elfogatta Kecskést, és utasítást adott Tarcinak, hogy a nála elhelyezett készletből semmit ki ne adjon az ügy lezárultáig.27 Az árukészlethez sorolt marhák látszólag a következő kategóriába tartoznának. Nem kérdéses azonban, hogy ezeket az állatokat kereskedelmi céllal tartották. Erre utal az is, hogy a három tiltásból kettőnél nagyobb összeg jelenik meg (mintegy 368 és 450 Aft). Az első esetnél egyaránt említenek mennyiségi és minőségi jellemzőket is: a politikai és vagyoni elithez tartozó Cristof Pfintzinger (1552-54 között kamarás, ezt követően három éven át a belső tanács tagja) tiltja az ugyancsak vagyonos Tarci Albert 75 marháját („tuett [...] verpott auff des Tartzhi Albert viech, nämlich auff 75 haupt stier").28 Az élelmiszerek, mezőgazdasági termények kategóriájában a borra tett tiltások képeznek olyan csoportot, amelyet érdemes részletesen tárgyalni. Fontos kiemelnünk, hogy a legtöbb esetben olyan bort tiltanak, amely egy harmadik személynél van elhelyezve. Ebből a momentumból — a tiltások témájától kissé elszakadva — következtethetünk a korabeli borértékesítési szokásokra. A kis- és részben a középtermelők ugyanis meg tudták oldani saját boruk kimérését családtagjaik segítségével, a vagyonos rétegnek a több szőlőt is birtokló tagjai vise AMB VB a i 1 fol. 133r. 27 AMB VB a i 1 fol. 104v. 28 AMB VB a i 1 fol. 102v. Egy esetben találunk információt építőanyag árára: 1.1. 1. 3. alfejezet.
