Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
A 15. század elejére tehát kikristályosodott a szlavón jogi privilégiumok két legsarkosabb eleme, amelyek központjában a báni pecséthasználat állt. Ekkor kétféle bírói pecsét volt forgalomban, egy kisebb és egy nagyobb. Mindkét pecsét a vicebánoké/ispánoké volt, ők adták tovább a nemesség által választott nótáriusnak, aki nem vihette el a törvényszékről. A kisebb pecsétekkel a vicebánok/ispánok rendelhettek el tudományvételt, idézést, perhalasztást, vagy éppen bírságolhattak, a nagyobbal birtokelidegenítést, valamint elismervényeket (,littere expeditoriae) lehetett kiállítani, ám csak szolgabírókkal együtt. A kisebbek egyértelműen az ispáni/vicebáni bírói pecsétek voltak, amelyeket saját kiadványaikon, illetve az absentibus sigillis formulával ellátott báni okleveleken alkalmaztak. A nagy pecsét viszont egyenlő a sigillum autenticummal vagy sigillum banatusszal. Utóbbit a bán vésette, de leváltásakor, vagy halálakor összetörték, és nem a bán, hanem a bánság pecsétjének tartották. Azaz ezt a pecsétet csak a szolgabírák egyetértésével lehetett ráfüggeszteni az oklevelekre, ez garantálta a helyi nemesség befolyását a nyolcados törvénykezés során, és ez a nagy pecsét testesítette meg a szlavón nemesség feletti bíró hatalmat. A korábbi helyzeten a 14. század folyamán azonban változás történt. Az autentikus pecséttel már csak az ítéletleveleket látták el, minden a birtokforgalom és ügyintézés szempontjából fontos oklevelet a vicebáni pecséttel hitelesítettek. A tehetős szlavón köznemesi rétegnek tehát az volt a fontos, hogy ezek felett ő diszponáljon, azaz a pecsétek őrének (conservator sigillatus) is nevezett protonotarius személyét ők választhassák meg maguk közül. Ez a 14. század végére sikerült. A másik fontos elem a vicebánokra vonatkozott. Napjainkra világossá vált, hogy a bánok gyakori távollétei következtében a tartomány legfontosabb tisztviselője a bán helyettese volt, aki majdnem mindenben báni hatalommaljárt el.74 Ez elméletileg rokon vonás a magyarországi vármegyék alispáni tisztségeivel, ám azokkal ellentétben a vicebán fej- és jószágvesztő ítéletet hozhatott és privilegiális oklevelet állíthatott ki. Ezért fontos volt biztosítani, hogy a vicebánok Szlavónia legbefolyásosabb nemesei közül kerüljenek ki. Bár a vicebánok választása soha nem lett a rendek kiváltsága, a 15. századra az mégis jogszokássá vált, hogy a tisztségre a bán itteni birtokosok közül választotta ki familiárisát. Ez egyfajta lassú elmozdulás volt a magyarországi vármegyék alispánjainak kinevezési gyakorlata felé, ahol a nemesség a maga soraiból jelölt (candidatio) négy személyt, akik közül az ispán választhatott (electio). Bár az electio joga itt kimaradt, összefoglalva kijelenthetjük: mind a vicebán helyi származása, mind „a báni pecsétek használatának és az őket őrző protonótárius, illetve nótárius választásának a joga a szlavón nemesség öntudatának fejlődése szempontjából kulcsfontosságú kérdés" volt a századfordulón, amiben az Anjou-kor végére jelentős engedményeket értek el.7 5 74 Pálosfalvi Tamás szerint a bán a katonai jogköröket megtartotta magának, és a mozgósított szlavón nemességet csak ő vezethette. Pálosfalvi T.: Grebeni Hermanfi i. m. II. 283. Ezt a megállapítást árnyalja, hogy Perényi Imre 1512-ben több alkalommal is parancsot adott vicebánjának, Batthyány Boldizsárnak, hogy Szlavónia hadinépét tartsa készenlétben vagy éppen vezesse hadba. Iványi B.: Memorabiliák i. m. 34-35. 75 Pálosfalvi T.\ Grebeni Hermanfi i. m. II. 281., 284-285.
