Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Mindezek mellett az is a perszonálunión túlmutató szoros kapcsolatokat mutatja, hogy a bán hatalma nem volt korlátlan saját territóriumában. Horvátországnak és Dalmáciának a Magyar Királysághoz fűződő viszonyában figyelembe kell venni a nádor szerepét is. Szent István birodalmában a nádor {palatínus) volt a király után a második személy. Hadügyigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében országos joghatósága volt, és az uralkodó őt nevezte ki Dalmácia főbírájának is.6 1 A báni jogkör határait jelzi az is, hogy 1486-ban Györgyi Bodó Gáspár magister janitorum és Korotnai János nádori ítélőmester királyi parancsra bírói feladatokat láttak el Horvátországban, így Zengg városában is, ahol Keglevics Simon és a királyi vlahok közötti perben ítélkeztek.6 2 A nádor jogai közé tartozott az is, hogy kisebb birtokrészeket eladományozhasson. Még a 16. században is volt arra példa, hogy a nádor birtokokat juttatott híveinek Szlavóniában és Horvátországban.6 3 A bán és a nádor közötti kapcsolatot jól megvilágítja, hogy 1558-ban Nádasdy Tamás nádor a frissen lemondott horvát-szlavón bánnak, Zrínyi Miklósnak adományozott egy Zágráb megyei kastélyt.6 4 Véleményünk szerint a nádor szerepe miatt nem lehet a báni tisztséget úgy értelmezni, hogy azzal egyenrangú tisztségviselőként, a király helyetteseként, mintegy vicerex-ként átruházott királyi teljhatalommal állt volna Horvátország, majd utóbb Horvátország és Szlavónia élén, bár „a bánság igen kiemelkedő méltóság Magyarországon" - ahogyan egy 15. századi szemtanú megállapította.6 5 Ezt alátámasztja az is, hogy Perényi Imre nádor II. Ulászló király távollétében 1510. február 10-én privilégiumot adott Kőrös város sarkantyús és lakatos céheinek.6 6 A még gyarapítható példák tehát azt mutatják, hogy a középkorban a puszta perszonáluniónál jóval sokrétűbb kapcsolatrendszer kötötte össze a két országot. Bár a mohácsi vereség előtti évtizedekben már súlyos zavarok mutatkoztak a horvát rendek és a magyar királyi udvar kapcsolatában, a különválás kérdése nem merült fel a horvát előkelőkben, a Szent Korona részeinek és Hungaria lakosainak tartották magukat. 61 1485/12. tc. Ó Dalmácia bírája. Egész Dalmáciának a nádori bíró hatalma alatt kell lennie és jövedelműi ott bizonyos szigetei vannak. CJH, 1899. 403. Bizonyítja ezt, hogy 1522-ben, Lajos király távollétében Báthori István nádor és királyi helytartó parancsolta meg Korbáviai (Torquatus) János bánnak, hogy Egervári Jánost „Waswarowc" birtokba, amelyet testvérétől a tinnini püspöktől örökletesen kapott, de onnan szerdahelyi Imreffy Mihály erővel kivetette, ebbe a birtokba visszavezesse. J. Stipisic - M. Samsalovic: Isprave u Arhivu Jugoslavenske Akademije. (Nastavak do 1526. godina) Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti 5. (1964) 4480. reg. 1522. szept. 20. 62 J. Stipisic - M. Samsalovic: Isprave u Arhivu Jugoslavenske Akademije. (Nastavak do smrti kralja Vladislava II.) Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti 4. (1961) 3048. reg. 63 Nádasdy Tamás nádor (1554-1562) 1559. december l-jén a Modrus megyei Grabrownyk birtokot adományozta Frangepán Miklósnak. MOL N 1, Regnicoláris levéltár, Archívum Palatinae Thomae de Nadasd, fol. 92. 64 1558. február l-jén Zágráb vármegyében Kyssewyth Kristóf de Felsőlomnycza halála után Zrínyi Miklósnak adományozta Felsőlomnicza házat és kúriát. Uo. fol. 50. 65 Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV századi Magyarország hatalmasai. Bp. 2004. 27. 66 MOL DL 47424.
