Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
a szolgabírói intézmény, a királyi emberek kiküldése és a knini hiteleshely (Sedes Tiniensis) működése a magyarországi gyakorlattal nagyrészt szinkronban volt.4 9 A Magyar Királysággal való szoros kapcsolat bizonyítéka az is, hogy a báni törvényszékről a királyi kúriára, elsősorban az országbíró elé lehetett tovább fellebbezni. Saját ügyeik elintézésére pedig a horvát előkelők rendszeresen tartottak gyűléseket (sabor), amelyeket bár nem tekinthetünk a fogalom valódi értelmében országgyűléseknek, mégis az autonómia fontos intézményeként működtek.5 0 Művelődés terén sem volt érezhető a „magyar befolyás", a földrajzi távolság és a különleges státus miatt a horvát nemességnek — kivéve a legfelső elitréteget — nem kellett megtanulnia magyarul, körükben nem alakult ki olyan kétnyelvűség, mint a Szávától északra fekvő szlavóniai nemesség jelentős részében.5 1 Ezért írhatta Sándorfalvi Török Mihály Kanizsai Györgynek 1521. október 25-én Karlovics János bánról, hogy „in hoc laborat, quomodo lingua hungaricalis ne duraret in partibus Croaticis".52 Ezek az elemek megkönnyítették, hogy a horvát nemesi ideológiában a középkor folyamán mindvégig fennmaradjon az önállóság és a Magyar Királysághoz önként való csatlakozásának mítosza. A gyakorlatban azonban jóval szorosabb szálak kötötték össze a két országot egymással, és kapcsolatukban jóval többről volt szó puszta perszonáluniónál. Ez már abból a fent említett tényből is látszik, hogy az önálló horvát királyi udvartartás megszűnt, és a magyar uralkodó budai udvara vette át ennek a szerepét, úgy, hogy abban külön specifikus horvát elemre nincsen adatunk. Tehát nem csupán a uralkodó és a király koronázási ceremónia, hanem elméletileg az uralkodói reprezentáció színtere, a királyi udvar is közös volt. Azért csak elmé-49 A horvátországi perjog magyar kapcsolatai sajnos nincsenek kielégítően feltárva, ezeket későbbi kutatásoknak kell tisztázniuk. Mindenesetre az analógiák mellett eltérések is megfigyelhetők. „Nos Iwan Babelich, Ladislaus Wglesich, Georgius Ludchich et Philippus Boboelich vice comites magnificorum dominorum comitum Corbavie et tres iudices iurati sedis Corbaviensis Paulus Zelenkouich de Gwzzich, Lucas Grubich de Kozyan et Andreas Dokmanich damus pro memoria universis quibus expedit..." Ez a formula a magyar gyakorlathoz hasonló, de nem a vármegye, hanem a Corbáviaiak alispánjait említi. Thallóczy L. - Barabás S.: Blagay okit. i. m. Nr. CXCVII. 1466. máj. 15. után. A szolgabírók esetében is sajátságos a megfogalmazás. „Paulus Bosychcowich locumtenens regnorum Dalmatie, Croatie vicebanatus et Simon Boynichich, Nicolaus Chwkowich et Lucas Pawkunich iudices nobilium Croatorum sedis Tyniensis." uo. Nr. CXCVIII. 1466. júl. 7. A fellebbezési fórumokra adalék a következő oklevél, amely szerint az ostrozsáci ítélőszék „sedes judicaria de Ostrosacz" a Zokol megyei bíróság alá tartozott „ad sedem judicariam comitatus de Zokol", ahonnan még a knini törvényszékre lehetett fellebbezni „ad sedem generalem et orginalem omnium croatorum Tyniniensem". Thallóczy Lajos - Barabás Samu: Codex diplomaticus comitum de Frangepanibus. / A Frangepán család oklevéltára. II. kötet 1454-1527, hamis oklevelek 1209-1484. (Monumenta Hungáriáé Historica / Magyar történelmi emlékek I. Diplomataria 38.) Bp. 1913. Nr. CLXI. 1485. nov. 7. 50 „Csak akkor nevezhetünk országgyűlésnek az ország lakóinak gyűlését, ha ott az uralkodónak tanáccsal (consilium) és, ha kellett, segítséggel (auxilium) szolgáltak" Tringli István-. Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 297. 51 A királyi udvarnak azonban volt hatása a horvát irodalomra. Erre példa, hogy a középkorban rendkívül népszerű Nagy Sándor regényt magyarból fordították le délszláv nyelvre. Erre nézve 1. további példákkal Hadrovics László: Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok. Bp. 1944. 52 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. In: A magyar nemzet története IV Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1896. [Arcanum DVD Könyvtár 3.] 478. 2. j.
